A hétvégén egy kedves párnak a 30 éves házassági évfordulójára rendezett eseményét fotóztam. Sok szempontból is úgy gondolom, hogy a hétvége jól telt és tartalmas, hasznos volt számomra, mint fotós és mint magánember egyaránt.
Mivel még nem kértem engedélyt a képek közléséhez, csak ezt az egy fotót tudom betenni, amin senki sem felismerhető. Fotós szempontból egy óriási kihívás volt, hiszen az én felelősségem volt, hogy megfelelően dokumentáljam az eseményeket, és igyekezzek a lehető legtöbbet kihozni magamból, a helyzetekből, a helyszínből és a felszerelésemből. Be kell valljam, az elején nem voltam túl magabiztos. Mivel mostanában kevesebbet fotózok, sokkal rutintalanabb vagyok, illetve mostanában nem is volt igazán jó képem. Szóval eléggé a mélyről kellett valamennyire feljönnöm.
A felszerelés tekintetében sok tapasztalatot szereztem ismét. Ezeket összeszedem pár pontban:
- RAW a varázsszó,
- Ehhez viszont több memóriakártya kell,
- Jó lett volna két váz, hogy ne kelljen objektíveket cserélgetni,
- A vaku a barátom, nélküle egy ilyen eseményre öngyilkosság elindulni,
- Egy igazi nagylátószögű objektív csodákra lett volna képes (így maradt a 17mm cropp-on),
- Rengeteg feltöltött akksira van szűkség,
- A számítógépem életet mentett, mert a kártyát gyorsan tudtam üríteni,
- Az f2.8 jó dolog - lett volna
- fix objektívvel akciódús helyzetekben meg van lőve az ember, ide zoom kell, fényerős zoom,
- a Sigma 17-70mm megint bebizonyította, hogy az átfogása verhetetlen. A képek 90%-át ezzel az obival lőttem.
- Ésszel érdemes fényt mérni és, bár manuális mód hívő vagyok, itt erősen támaszkodtam a blende előválasztás módra (Av)
- A szabadtéri helyszínen napsütésben óriási kontrasztok vannak. Emiatt sokszor lehetetlen tökéletesen kiexponálni a képeket, de a RAW és a vaku sokat segít,
- Azon morfondírozok, hogy vajon sima, jó minőségű ceruzaelemekkel gyorsabban tölt e fel a vakum. Ugyanis az 580EX II a jelenleg kapható legtutibb vaku a Canontól, de azért sorozatlövésnél nem a várt eredményt kaptam (oké, vagy high sync, vagy sorozatlövés. Viszont a high sync most fontos volt, mert rengeteg volt a természetes fény, így a záridővel nem lehetett mit kezdeni). Tudom, tudom vannak fizikai határok is. Na, de mégis! :)
A helyszínt még a ceremónia előtt sikerült felmérnem. Készítettem jó pár teszt képet, megnéztem a lehetséges beállításokat, kompozíciókat és kameraállásokat, valamint kerestem a hely izgalmas részleteit. Igyekeztem minél jobban képbe kerülni a programot illetően, mert egy ilyen eseményen a fotós az, aki a rendezők után a legtöbb információ birtokában kell legyen a menetrendet illetően. Sikerült is megszereznem az összes fontos bennfentes információt, amiket igyekeztem a lehetőségekhez mérten maximálisan kihasználni.
A végeredményt illetően viszonylag elégedettnek mondhatom magamat, mert a fontosabb pillanatokról készültek elfogadható képek. Összesen 596 kép került fel a gépemre, nem számítva a tesztképeket.
Magánemberként azért volt jó, mert a házigazdák kitettek magukért, és igazán jól éreztem magamat. Munka után az estét, és még a másnap délelőttöt is, velük töltöttem. Nem mellesleg új kedves emberekkel ismerkedtem meg. :)