Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!
Ezt a sorozatot leginkább magam miatt készítettem, hogy lássam mekkora a látószög különbség egy APS-C és egy full frame szenzoros gép között (lásd még 35mm és 50mm crop és ff vázakon). Talán másnak is hasznosak lesznek ezek az összehasonlítások, ezért úgy gondoltam, ismét közzéteszem az eredményeket itt a blogon is.
Ezúttal a 70-200-as objektívemmel készítettem fotókat.
Látható, hogy telében a crop vázak sokkal használhatóbbak tudnak lenni. A szenzor adta 1.6x szorzó nagyon hasznos lehet bizonyos szituációkban. Bár hozzátenném, hogy ez az előny leginkább akkor jön elő, ha a crop szenzoros váz nagy felbontással rendelkezik, ugyanis egy 22 megapixeles full frame géppel készült kép közepéről minden további nélkül kivágható a crop vázak által készített kép 8 megapixeles felbontásban (konkrétan a 200mm-es állásban megnéztem és ez jött ki eredményül).
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a 70-200-as objektívem a full frame vázon él igazán. Legalábbis portrézáshoz nincs univerzálisabb páros, mint egy FF gép és egy 70-200-as tele.
Kölcsönkértem Hoszitól a Canon EF 50mm f1.8 II obiját, hogy megnézzem mit lát egy alapobjektív full frame vázon. Még a 400D-hez volt egy ugyanilyen objektívem, amit nagyon szerettem, csak sajnos egy baleset folytán darabjaira hullott. Sokat használtam gyenge fényviszonyok között, és nagyon szerettem a képet f2.2 és szűkebb rekeszállásokkal. Egy gond volt csak vele: beltérben nagyon szűk volt.
Miután tönkrement, megvettem a (máig megelégedéssel használt) Canon EF 35mm f2 objektívet, akkor még crop vázra. Látványosan többet adott szűk helyeken, mint az 50-es, így jobban tudtam használni a családi és baráti összejövetelek alkalmával. Nemrég azonban váltottam full frame vázra, ahol egy csapásra más lett a helyzet. A 35mm-es lencse nagylátóvá lépett elő. Emiatt beltérben még jobban használható, főleg, ha több embert akarok a képre komponálni. 35mm-en egyébként még alig látszik a nagylátók tipikus képszéli torzítása. Azonban közelebbi képek készítésére már nem igazán alkalmas ez a látószög. Itt jön képbe az 50-es, ami tiszta matematika alapján is többet lát (ugyan nem sokkal) full frame vázon, mint a 35-ös a 400D-n (56mm-nek felel meg crop vázon), viszont jóval használhatóbb lehet emberek közeli fotózására. Persze, még itt sem arc portrékra kell gondolni, mert arra inkább egy 85mm-es objektív való.
Pár képpel szemléltetném az 50mm és a 35mm közötti látószögbeli eltérést crop, illetve full frame vázakon:
50mm crop vázon
35mm crop vázon
50mm full frame vázon
35mm full frame vázon
Készítettem egy összefoglaló ábrát is, melyen jó láthatóak az eltérések:
Szombaton Karesszal (meg egy sráccal, akinek sikerült elfelejtenem a nevét) kimentünk a Fiumei úti Sírkertbe fotózni. Remek időnk volt, igazi őszi, sárga faleveles fotózós idő.
Canon EF 35mm f2.0, @f2.0, 1/640, ISO 400
Az igazat megvallva aznap leginkább objektíveket teszteltünk. Számomra a legizgalmasabb a Canon 17-40mm f4L USM volt, amit életemben először próbáltam ki. Nos, valószínűleg hibát követtem el, amikor elfogadtam egy gyors teszt erejéig, ugyanis nagyon megtetszett. :)
Karesz a Sigma 8-16mm f4.5-5.6 DC HSM objektívet teszteli egy Canon EOS 5D vázon. (Canon EF 17-40 f4L USM, @f4, 17mm, ISO 640, 1/50)
Kipróbáltam megint a Canon 85mm f1.8 USM objektívet. Full frame vázon eddig még nem lőttem vele képeket. Bevallom, ez a gyújtótávolság nekem annyira nem jött be. Emlékszem, mikor crop vázon teszteltem, ott jobban tetszett, de már ott sem éreztem igazi birtoklási vágyat iránta. Egyszerűen a Canon 70-200 f2.8L USM kielégíti minden igényemet a tele tartományokban. Legalábbis egyelőre.
Canon EF 17-40 f4L USM, @f4, 17mm, 1/30, ISO 100
(A live view-nak köszönhetően ehhez a képhez nem kellett lehasalnom :) )
Teszteltem rövid ideig még a Zenitar 16mm f2.8 halszem objektívet, ami a Peleng 8mm f3.5 full frame társa. Tetszett, bár inkább maradok a Peleng + 400D kombónál.
Canon EF 17-40 f4L USM, @f4, 17mm, 1/50, ISO 640
A nap kuriózuma egy Sigma 24mm f2.8 macro objektív volt, ami sajnos csak nyitott blendével üzemel az új gépeken. Nem mondom, hogy szerelmes lettem bele, de mindenesetre érdekes élmény volt használni pár kép erejéig. :)
Lassan 4 hete van meg az 5D Mark II, ami alatt sikerült belerakni az első 4000 expozíciót. Egy 4 évvel ezelőtti belépőszintű vázról, a 400D-ről váltottam (de sok a 4-es! :) ), így eléggé sok dolog furcsa volt kezdetben az új gépen.
Pár tapasztalat pontokba szedve:
Eddig azt vallottam, hogy a 10 megapixeles érzékelő bőven elegendő (ami tulajdonképpen igaz is), de egy jókora vágás után megnyugtató, ha még mindig 10-12 vagy még több megapixellel gazdálkodhatok.
Ebben a 4 hétben 3 fotózásomon is kellett használnom ISO 1600 feletti érzékenységet, ami a korábbi gépemen nem volt lehetséges. Ami jó dolog, hogy még az ISO 2000 vagy éppen a 3200 sem zavaróan zajos. HD felbontású sliedshow-hoz méretezett fotóknál szinte észrevehetetlen.
1/3-ad fényértékenként állítható ISO. Remek dolog! A régi váz csak 1 FÉ lépésekkel tudott ISO-t állítani.
A vásárlás előtt sokat gondolkoztam rajta, hogy jobb lenne-e nekem a 7D. Mostanra bebizonyosodott, hogy az 5D nekem jobb választás volt: a gyors sorozatlövést eddig sem használtam, így a 4 fps bőségesen elegendő, és nagyon jó dolog a már korábban is említett magas ISO melletti kevés zaj, amit rendszerint ki is használok. A fókuszrendszert kicsit sajnálom, de egyelőre nem ütköztem a mostani gép korlátaiba. A vakukioldás is jó lenne, bár jelenleg azt sem használnám ki.
Az objektív cseréket még szokni kell, mert a 400D-nél megszokott fogással sikerül néha eltekerni az 5D programtárcsáját (a régi gépen pont a túloldalon volt a tárcsa).
Nagyon hasznos a teljes méretű megjelenítésnél a kiégett részek jelzése (400D csak a hisztogrammal együtt tudta kirajzolni, de akkor a lejátszott fotó túl kicsi volt).
Kihasználom az újabb gépekben már meglévő vázról történő vakubeállítást és jól jött, hogy a vakumat tudom használni AF segédfényhez villanás nélkül is.
Ergonómia: nagyon jó az 5D fogása és kereső nagy mérete is tetszik, mert látom rajta, hogy hol az élesség.
Live view: nekem újdonság, mert korábban nem volt. Tetszik, használtam már párszor.
A RAW fájlok szemtelenül sok helyet foglalnak. Kell a 16GB-os kártya hozzá, sőt nem árt ha van tartalék kártya az embernél. No, meg rengeteg háttértár a fotók feldolgozásához és tárolásához. Az is elég jól megfigyelhető, hogy ezekkel a fájlokkal már szemlátomást többet vacakol a számítógépem.
Kijelző: nagy előrelépés a korábbi géphez képest. Végre látom, hogy mi éles. :)
A tárcsákat szokni kell: Av módban és M módban különböző tárcsákkal kell állítani a blendét. Ez egyelőre még zavaró, gyakran eltévesztem.
Nagylátó: végre van nagylátóm anélkül, hogy új obit kellett volna vennem. A 24mm már teljesen használható, nem is vágyok többre. A 35mm f2 obim új értelmet nyert. Rengeteget használom az 5D-vel, nagyon szerethető látószöget ad.
Tele: nem érzem a hiányát. 200mm a legnagyobb gyutáv, amit össze tudok hozni, de nem érzem, hogy nagy visszalépés lenne a 400D-n tapasztalt 1.6*200mm-hez képest. Sőt, összességében a 70-200 f2.8L obim megtáltosodott. Sosem csinált még ilyen szép képeket, mint az 5D-n.
Halszem: sajnos a Peleng 8mm-es obim ezen a vázon egyszerűen "nem él". Az crop vázon mutatja meg igazán, amit tud.
Akku: nagyon sokáig bírja és rettentően hasznos a töltöttség pontos visszajelzése. Viszont drága a gyári pótakku hozzá, amit sajnos nem lehet kihagyni a játékból.
Expóhang: szerintem a 400D sivító expóhangja sokkal fényképezőgépesebb, mint az 5D "klapp-klapp" hangja. :) Cserébe sokkal csendesebben dolgozik, így kevésbé zavaró egy szertartáson.
Méret: Nyaralásra a 400D jobb. :) Viszont a fogása sokkal kényelmesebb az 5D-nek.
Képek törlése: az összes képet már csak menübe mászva tudom egyszerre törölni. A 400D-nél a törlésnél volt egy olyan lehetőség, hogy az összeset törlöm, majd rákérdezett, hogy biztos vagyok-e a dolgomban, és mehetett a móka. Itt a törlésnél csak 1 képet tudok az örök bitmezőkre küldeni. Értem én, hogy ez direkt van így, meggátolva, hogy figyelmetlenségből egy teljes fotózás anyagát idő előtt megsemmisítse az ember, de még szokni kell a menüben kavarást.
Látható, hogy sok dologban különbözik a két gép, és ha az ember közel 4 évet lehúz egy vázzal, akkor eltart egy darabig, amíg megszokja az újat. Persze, abszolút nem panaszkodni akarok, hiszen az 5D Mark II egy igazán remek fényképezőgép, még akkor is, ha lassan érik a generációváltás.
Eddig kétszer jártam meg olcsó UV szűrővel. 3 éve egy Hama UV szűrőt vettem a Sigma 17-70-re és sok gondom akadt a becsillanásokkal, mire rájöttem, hogy a szűrő volt a ludas. Tavaly pedig vettem egy Canon 35mm f2 objektívet és rátettem a korábban tönkrement 50mm f1.8 II objektívre vett 52mm-es Soligor szűrőt. Ezzel is problémák voltak, de sokáig nem értettem, hogy a fényforrások miért jelennek meg a képen szellemként, ezzel teljesen tönkrevágva a képet.
Az alábbi videón a Soligor 52mm-es szűrő által okozott becsillanásokat láthatjátok.
Tanulság: ne vegyetek olcsó UV-t, még akkor sem, ha csak a fizikai behatások ellen akarjátok védeni a frontlencsét.
Nos, ha van Canon kompakt géped, akkor első hallásra érdekes lehet a Canon Hack Development Toolkit (avagy a CHDK). Ez nem más, mint egy alternatív operációs rendszer, ami a fényképezőgépeden tud futni. Meredeken hangzik, nem?
Pedig a CHDK azon túl, hogy plusz funkcionalitást ad a gépednek még filebrowser alkalmazással, játékprogramokkal és egyéb őrült dolgokkal ruházza fel a gépedet. És van hab a tortán: mindez nem igényli a fényképezőgéped szétbarmolását, mert az eredeti firmware-t nem írja felül, hanem magáról az SD kártyáról töltődik be. Vagyis a kártya eltávolításával visszaáll a korábban tapasztalt rend.
Mit tud nyújtani a CHDK?
Mentés RAW fájlba olyan gépen is, ahol eredetileg nincs erre lehetőség
Teljes manuális expozíció kontroll
Zebra (vagyis a kiégő területek exponálás előtti beszínezése)
Élő hisztogram
Mozgásérzékelős exponálás
Scriptek futtatása
és még ezernyi apró funkció
Ha még mindig nem hangzik elég jól: mindez ingyen van.
Nos, én is ebben a rózsaszín ködben úsztam, egészen míg nem kipróbáltam. A CHDK wiki oldalán levő leírások nagyon jók, pikk-pakk fel lehet tenni a fényképezőgépre a szoftvert. Nem is ezzel van a baj.
Downside
Ami nekem nem nagyon tetszett a dologban az egyrészt a bonyolult menürendszer, amiben olyan dolgokat is beállíthatunk, amiről még életünkben nem hallottunk, sőt van Reversi, Sokoban és még 2 másik játékprogram is. Engem az egész még a DOS-os időkre emlékeztet. Maga a menürendszer is hasonló hangulatot áraszt, illetve a játékprogramok, a kezdetleges filebrowser és a text file nézegető is csak erősítik ezt a hatást. A CHDK egyik menüpontjában még az is kiderült, hogy 640kB memória áll az operációs rendszer rendelkezésére, és sima FAT filerendszert használ. Tiszta '80-as évek hangulat.
A CHDK alap OSD menüje számomra idegesítő, mert a gyári OSD fölé rajzol, ezzel eltakarva az eredeti piktogrammokat. Persze ez kikapcsolható, de ehhez kutatni kell a nem túl egyszerű menüben. Ha már a menünél tartunk: ez kéremszépen informatikus embereknek készült, nem földi halandóknak. Bonyolult, milliónyi opció van benne, és rettentő csúnya.
Van még feketeleves: mivel a CHDK egy lelkes programozók által fejlesztett szoftver, így a minősége sem mindig a legtutibb. Nálam többször is viselkedett érdekesen a G9-em a CHDK futtatása során. Ilyen volt például a Play gombra való kikapcsolás, az idegesítő script futtatás tájékoztató üzenet, mely lehetetlenné tette az exponálást és még számos hasonló "apróság".
Ha összegeznem kellene a dolgot, akkor azt mondanám, hogy akinek nincs konkrétan olyan vágya, amit csak a CHDK tud kielégíteni, az ne nagyon vesztegesse ezzel az idejét. Aki pedig kalandvágyóbb és nem riad vissza a bonyolultabb menürendszertől, annak egy próbát megér. Azonban fogadni mernék, hogy csak addig lesz a gépen, amíg tart az újdonság varázsa, vagy éppen amíg győz a lustaság. Épeszű ember nem kínozza magát bugos szoftverrel a fényképezőgépén. :)
Az ember ilyenkor látja az értéket a jól kitesztelt, logikus felépítésű, felhasználóbarát felülettel rendelkező célszoftverben.
Érdekelne, hogy van-e valaki, aki hosszabb távon is használta/használja a CHDK-t, és ha igen, akkor miért? Persze, az előbbi kijelentésemmel valószínűleg kilőttem az esetleges jelentkezőket. :D
Ha olcsó, jó átfogású, elfogadható minőségű és átlagos hobbi felhasználásra szánt mindenes objektívet keresel, akkor nem kell tovább olvasnod a cikket. Fogd a pénztárcádat és irány a bolt! :)
Sigma 17-70 F2.8-4.5 DC MACRO
Több mint egy éve használom a címben említett Sigma 17-70 F2.8-4.5 DC MACRO objektívet. Ez idő alatt többször is változott a véleményem vele kapcsolatban. Az első benyomások nagyon jók voltak. Tetszett a kit objektívhez képest masszív felépítése, nagyobb átfogása, jobb fényereje és szebb képe. Aztán később, valószínűleg a Canon 50mm f1.8 II és a Canon 70-200 f4/L USM objektívjeim sűrű használata miatt, nem éreztem már olyan szépnek a képét. Persze itt meg kell említeni, hogy ez utóbbi két lencse átlagon felüli képminőséggel bír. A Sigma nem tud hozzájuk hasonló részletgazdag képet produkálni. Ezután hónapokig várta a szekrényben pihenve, hogy újra felfedezzem a benne rejlő lehetőségeket.
Tavaly decemberben hirtelen felindulásból tesztelni kezdtem és megpróbáltam korábbi előítéleteimet alátámasztani, hogy nyugodt szívvel adhassam fel a hirdetést valamelyik fotós fórumon. A teszt közben azonban rájöttem, hogy a Sigmának is megvannak a maga erősségei, amikkel viszont a másik két objektív nem tudja felvenni a versenyt. Ez pedig a rugalmassága és a legtöbb helyzetben való helytállása (ez utóbbit riportfotózással is sikerült alátámasztani). A 17mm-től 70mm-ig terjedő zoomátfogása hihetetlenül kényelmes és rendkívül jól használható a mindennapokban. Ha szűkség lenne a fényerőre, akkor nagylátószög állásban f2.8-ig tudjuk a blendét kinyitni. Bár fényereje a gyújtótávolság növelésével hamar lecsökken, 50mm-en még mindig lehetőség van f4.0-s rekeszt használni.
Korábban említettem, hogy kevésbé részletgazdag, mint az 50mm 1.8-as objektívem. Ez igaz, azonban ez csak bizonyos képeknél és csak 100%-os nagyításban észrevehető, sőt f8-re rekeszelve már szinte alig észrevehető a különbség.
Hozzá kell még tennem, hogy mindezt egy 10 megapixeles szenzorral rendelkező gép esetében kell érteni (ilyen a Canon EOS 400D is, amit én is használok). Gyanítom, hogy egy 15 megapixeles gépen már kevésbé állna helyt (ki kellene próbálni).
Összegyűjtöttem az általam tapasztalt erősségeit és gyengeségeit
Pozitívumok
• Olcsó (a cikk írásának idején bruttó bolti ára 70.000Ft alatt van)
• Nagylátószög esetén jó fényerő
• Aberrációktól mentes kép
• Jó anyagminőség
• Nyitott blendével is használható (persze rekeszelve szebb a képe)
• Nagyon jó átfogása igazi mindenessé teszi (mondhatnám utazó zoomnak is)
• A belső fókuszállításnak köszönhetően a szűrők használata könnyű (nem forog a frontlencse)
• Jó közelpont (0.2m)
• Ár/érték aránya miatt erősen ajánlott objektív
Negatívumok
• AF hangos és kevés fényben kevésbé megbízható
• 72mm-es szűrőméret (a hozzá vásárolt szűrőket kevés objektívvel lehet megosztani és az ekkora méretű szűrők nem olcsók)
• Full frame vázon nem használható
• Ne várjunk tőle pengeéles képeket (éles képeket csinál, de nem ér egy fix 50-es objektív képminőségének közelébe)
Ezzel az objektívvel készült képeim (update 2011. 09. 23: sajnos a flickr előfizetésem lejárt, így a fotók már nem láthatóak)
Korábban írtam már, és most is tartom azt a véleményemet, hogy hasonló célra ennél lényegesen jobb objektívet csak többszörös áron lehet kapni (legalábbis Canon vázra). Így akik kisebb költségvetésből gazdálkodnak, azoknak ez egy nagyon jó választás lehet.
Igény esetén tehetek fel teljes felbontású tesztképeket is.
Ha valaki nagy méretben akar gyönyörködni az objektívban, az itt élheti ki magát. :)
Részletes angol nyelvű teszt itt érhető el.
u.i.: Néha nem árt megnézni, hogy a látogatók milyen keresőszavak használatával landolnak az oldalon. Ez a cikk a „sigma 17-70” keresőszó napi többszöri előfordulása miatt készült. Így talán hasznos lehet azoknak, akik objektív vásárlás előtt állnak.
Na, zöld utat kapott a projekt: ma Udi válaszolt a levlemre. :)
Gondolom most sokan értetlenül néztek, hogy miről is beszélek. Teljesen jogosan érzitek úgy, hogy valamit elhallgattam, mert pontosan ez történt. :) Nem akartam ugyanis idő előtt elkiabálni a dolgot.
Bálint a Keleti pályaudvar metrómegállójában várja a metrót Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/10, ISO 800
Udi J. Tirosh az az úriember aki a DIYPhotography.net blogot vezeti. Aki tud angolul annak ajánlom az oldalt, mert tele van hasznos írásokkal. Nála találtam rá a nemrég indult „Something New – A Photography Project” elnevezésű játékra. Ez arról szól, hogy az olvasók egymás közt cserélnek 1-1 fotós eszközt rövid időre és leírják a tapasztalataikat. Persze itt most nem arra kell gondolni, hogy vadidegen embereknek adjuk kölcsön a dárga felszerelést hetekre. Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy senki ne érezze veszélyben a cuccait. Például közös fotózás alkalmával kérünk valamit kölcsön vagy egy ismerősünket kérjük meg, hogy néhány órára, esetleg napra nélkülözze kicsit az objektívét vagy állványát, vakuját, bármit.
Nyilván ezek nem lesznek teljesen objektív és kimerítő tesztek, hiszen a legtöbben amatőrfotósok vagyunk, nem pedig erre szakosodott újságírók. De itt most nem is az a lényeg, hanem, hogy megismerkedjünk valami számunkra teljesen új dologgal és leírjuk tapasztalatainkat.
Ennek kapcsán kerestem meg Udit és kérdeztem meg, hogy nem bánná e, ha a magyar verzióját a dolognak megcsinálnám. Hát, nem bánja, sőt tökre örült a dolognak, úgyhogy belevágunk!
Vettem is a bátorságot ezek után a projekt címét tükörbe magyarra fordítani. :)
A következőre gondoltam: bárki küldhet be leírást egy általa újonnan megismert fotós kellékről és ezt összegyűjtve kitenném egy oldalra (mondjuk ide: http://worldtravelphoto.net/reviews/), ahol aztán mindenki megtekinthetné ezeket az irományokat. Ezzel segíthetnénk egymásnak abban, hogy bizonyos eszközökről átfogóbb képet kaphassunk.
Ez egyrészt közösségépítő, másrészt sok érdekes tapasztalattal és információval lehetünk gazdagabbak mindnyájan.
Természetesen minden teszthez kap az illető linket a saját oldalára és fel lesz tüntetve, mint szerző. A tesztekben csak saját anyag (képek, ábrák, szövegek) szerepelhetnek.
Bejegyzések
