Ma kicsit nehezen akart beindulni a nap. Hiába csörgött 9 órakor az óra, a reggeli csak 10:15-től volt. Későn szoktam reggelizni, de azért ez egy kicsit talán túlzás. Nem beszélve arról, hogy holnap már 9 órakor kezdünk, ami azt jelenti, hogy biztosan nem tudok majd a hotelben reggelizni.
Forgalom:
Az időt mindenféle munkával ütöttem el, aztán reggeli után nem sokkal elindultam gyalog a BCCI-hoz, ami innét azért nem volt valami közel. Időm volt bőven, mert a technikai rész csak délután kezdődött. A GPS-szel hamar odataláltam. Furcsa volt, de a recepción nem tudtak angolul és ahhoz, hogy kiderítsék hova is küldjenek 3 embert kellett. Aztán kedvesen, de bolgárul elmondták, hogy merre menjek. Nem mondom, hogy értettem. Felfelé mutogattak, így aztán megindultam felfelé egy 6 emeletes irodaházban, remélve, hogy előbb-utóbb csak célt érek. Könnyebb volt, mint gondoltam. Az első emeleten egyből megtaláltam a helyet. Bent még a délelőtti téma ment, amire nem voltam hivatalos, de így legalább az ebédre én is úgy mentem, mintha az egész délelőttöt ott töltöttem volna.
A délután munkával telt, nem érdemes sok szót ejteni róla.
Utcaképek:
Munka után Balogh Andrissal (ő Karlsruhe-ból jött a CAS nevű cégtől) elindultunk vacsorát nézni (még inkább enni). Otthon valami ismerőse ajánlott neki egy bolgár gyorséttermet, ahol mindenfajta helyi kajákat lehet kapni. A hely neve egyébként Trops Kashta, ha valaki erre járna érdemes betérni. Az iGO is ismerte, úgyhogy nekivágtunk a városnak, hogy megkeressük. Némi bizonytalanság után sikerült is rátalálni, bár a GPS szerint kicsit máshol volt.
Ez a kereszteződés azért érdekes, mert a képen látható összes autó parkol. A kereszteződés kellős közepén! :)
Igaz nem volt olyan kaja, amit Andris korábban kigondolt magának, de volt mindenféle más érdekesség. Én leginkább valami olyasmit akartam enni, amiben nem lehet csalódni. Így esett a választásom a rakott krumplihoz nagyon hasonló bolgár ételre. Ugyanúgy krumpli van benne, de ők sonkával és hagymával készítik. A nevét nem tudom sajnos. Emellé választottam desszertnek valami kekszes pudingos sütit. Egész jó volt.
Még el sem kezdtük a vacsorát az asztalunk mellet megjelent a többi magyar is. Kiderült, hogy egész véletlenül ők is ott vacsoráztak.
Az izé, amit mindenhol kapni, de fogalmam sincs mi az és miért árulja minden árus:
Vacsora után még megnéztünk egy templomot Andrásnak, aztán indultunk hazafelé. Az úton egy George nevezetű ember megkérdezte tőlünk a pontos időt. Ez nem is lenne különös, de nyilván felmerült bennetek, hogy honnan tudom a fickó nevét. Onnét, hogy miután tájékoztattuk a pontos időről, az úriember a kezünkbe nyomott 1 kártyát, hogyha lányokra van szűkségünk, hívjuk bátran. Remek. Öltönyös üzletembernek tűnt első ránézésre, csak abba nem gondoltam bele korábban, hogy mivel üzletelhet. Most már nem is vagyok rá kíváncsi. :)
A kártya:
A kártya hátulján ez áll: "If you repeat your order, you will have a 20 per cent discount!!!"
Azaz törzsvendégeknek 20%-os kedvezmény. Elgondolkodtató! :D
Nem sokkal később elköszöntem Andrástól és elindultam vissza a hotelbe. Az úton vettem még reggelire pékárút, nehogy éheznem kelljen holnap.
Ma egy csomó olyan helyen jártam, ami már egész fővárosias és valamilyen szinten még szép is volt. A közlekedési eszközeik sokkal régebbiek, mint amik Budapesten vannak, de ennek is megvan a maga bája. Ja, és ma már láttam utcatáblát is!
Kár, hogy nem hoztam el a fényképezőmet, mert tők jó témák voltak, amiket csak azzal lehetett volna lekapni.
Köszi Ági a pulcsit, ma is abba voltam! :)
Bejegyzések
