Athén I.

Szombaton ISSE 2008 konferencián voltam prezizni, így gondoltam, majd vasárnap váltok pénzt és jól bevásárolok. Először csak a közeli Plusba akartam lenézni reggeliért, de mivel az zárva volt, így inkább átmentem a városközpontban levő Match-hoz. Az is zárva volt. Pünkösd ugyebár, de nekem ez először le se esett.

Szóval minden elintéznivaló ma reggelre (vagyis keddre) maradt. Tudni kell, hogy reggel 8:50-re a céghez taxi lett rendelve, ami kivitt volna minket a reptérre. Persze 8 előtt szinte semmi nincs nyitva, így alapból esélytelen volt a dolog, mert ha minden jól megy, akkor is kell 40 perc, hogy otthonról beérjek a munkahelyre. A rendelt taxi részemről lefújva.

Először a Móriczon próbáltam pénzt váltani (reggel 7:50). Az OTP már nyitva volt, de nem váltanak abban a fiókban pénzt. Frankó. Az Erste előtt még hölgyek kint cigiztek. Tehát még nem volt nyitva, csakúgy, mint a Spar melletti pénzváltó sem. Ennek örömére elmentem a közeli OTP garanciához, hogy legalább biztosításom legyen erre a 6 napra. Na az legalább sikerült. Azért érdeklődtem a pénzváltás felül ott is, de ők sem váltanak és az általuk ajánlott pénzváltó is csak 10-kor nyitott. Ezután mondták, hogy a Gellért téri OTP fiókban van pénzváltás. Szuper! Akkor irány a Gellért téri fiók. Következő akadály: itt csak 105€ volt összesen, arra is 10 percet kellett várni. :) Oké, akkor a többit majd a reptéren.

Taxi (nem a céges). Reptér. Újabb OTP. Reggeli (mocskos drágán). Check-in. Várakozás. Boarding.

Koszos ablak, tengerrel:

Eszter tervez:

Athénban egy buszt kellett keresnünk, ami elvitt a helyi Auto Union átvevő helyére, ahol egy kék Fiat Punto várt minket. (Összvissz 18.000km volt benne.) Benzin az nem volt benne, így el kellett menni a közeli benzinkúthoz tankolni. Ezután jött a vicc: mivel benzinkutas sztrájk volt tegnapig, így a nyitás utáni nagy rohamban több kútnál már el is fogyott benzin. Többek között ott is, ahova menni kellett volna. A kölcsönzős azonban megnyugtatott, hogy nincsen gond, mert van egy másik kút is innen nem messze. Remek! Aztán elkezdte magyarázni, hogy merre: &@#°!%/!+%@}{^!. Eszter megjegyezte, én követni sem nagyon bírtam, pedig rajzolt is hozzá a tag. Lehet ez volt a baj. :)

Nem mondanám, hogy elsőre, de meglett a kút. Bazi nagy sor volt. Kivártuk.

A parkolóban megpróbáltunk életet lehelni az otthonról hozott GPS-be, hogy elnavigáljon minket a szállodáig. Ez sem volt egy egyszerű dolog, mert először a GPS eszközt nem sikerült megtalálni, utána meg az iGO 2008-cal kellett bírkozni egy sort (ugyanis azt most láttuk először). Végül ez is meglett és már indulhattunk is a hotel felé.

Nos, hogy a görögök hogyan vezetnek, arról jobb nem beszélni. Budapest ehhez képest egy álom. Itt mindenért dudálnak. Nem, nem úgy, mint Pesten, tényleg mindenért. :)

Forgalom:

A város tele volt autóval és óriási dugókat okozott, hogy a még ki nem ürült benzinkutaknál felhalmozódtak az autók. Lassan haladtunk. Útközben a garantált minőségű kaja reményében egy Mekibe néztünk be. Azt kell mondjam itt nem kapkodnak. Nincs az a pörgés, mint otthon. Szépen komótosan megy a kiszolgálás és a specialitások között 3 fajta Big Tasty is van. Sőt csak az van. :) De nem jó. Szerintem. Bignek éppen big, de a tésztivel azért vitatkoznék. Mindegy, megvolt, éhség ellen tökéletes volt.

A hotel közelében lehetetlenség volt parkolóhelyet találni. Vagy 5x végigmentünk a környező utcákon és amikor végre volt egy hely, oda nem engedtek betolatni, mert egyfolytában ránk másztak és dudáltak. Pedig kb. 10 másodpercet kellett volna várniuk. Nem. Aztán ezt kihasználva egy nő beállt a kiszemelt helyünkre. Miközben éppen tolattunk be. Nagyon fair. Ja, és még neki állt feljebb. Hihetetlen.

Hotel. Elmegy. Séta, étteremfelkutatás.

Minden sarkon autókereskedés. De tényleg! És mindenhol tuning verdák, Porschék, Subaru Imprezák, Lancer Evo-k, meg amit csak el lehet képzelni. Aztán találtunk éttermet is.

Aperitif, görögsaláta, birkahús krumplival.

Hotel. Készülés holnapra. Blog.

Ha minden igaz lesznek majd nem csak elkattintott, hanem normális képek is. ;)

Szófia I.

Világos volt már, de még forgolódtam az ágyban. Csak reméltem, hogy nem nyomtam már le az órát és időben vagyok. Ennek ellenére megvártam, míg csörgött.

Tegnap este már összeszedtem a cuccok nagy részét, listát is csináltam, hogy mit kell magammal vinni. Akksik feltöltve: fényképező, telefon, laptop, pda. Minden útrakész. A takarítást és a végső bepakolást viszont mára hagytam.

9:00 Nagy nehezen kimásztam az ágyból és feltettem egy adag vizet teának, majd rádöbbentem, hogy nem ártott volna jobban összepakolni előző nap. Mindegy, már megszoktam magamtól. Megcsináltam a teát és elkezdtem rendbe rakni a konyhát, meg a közös helyiségeket, mert Andrásék holnap jönnek haza.

10:00 még mindig pakolok. Azon gondolkoztam, hogy be kellene ugrani a Plusba valami kajáért, mert nem lenne jó ennivaló nélkül maradni. Persze 11:00 körül el kellene majd indulni, mert kb. 1 óra a reptér innét.

11:10 Sikerült leérni a Plusba. Vettem vész esetére kekszet. Aztán irány a busz, mert késésben vagyunk. 7-es busz, metró. A Kőbánya-Kispesten teljesen véletlenül összefutottam Mapéval meg a barátnőjével. Ő is Szófiába jön, a BME-t fogja képviselni.

11:40 Irány a 200-as busz, ami kivisz a reptérre. Azt hittem hamarabb meglesz ez a része, de a busz mindenhol megáll és még gyorsan sem megy. Délre kint akartam lenni, mert olyan jegyem volt, amit még ott kint át kellett vennem a Malév irodában.

12:15 A többieknek persze volt internetes jegyük, csak nekem kellett ilyesmivel szórakozni. Információ, Malév iroda. Nem voltak sokan szerencsére. Féltem, hogy itt is ki kell majd várni a soromat, ami Check in vége előtt alig fél órával határozottan nem vicces dolog.

12:25 Check in. Már a jegyemmel álltam a sorban a Check in pult előtt, szerencsésnek érezve magam, hogy a jegyátvétel ilyen simán ment. Csomag leadva, írány a biztonsági kapu és a vámmentes övezet.

12:50 Boarding. Utolsók között szálltuk fel a gépre, mert még a Check in-nél összefutottunk Balázzsal (szintén BME) és barátnőjével és most a lányok leléptek, rájuk kellett várni. Tipikus. J

13:05 Felszállás. Végighallgattunk a Safety demo-t, vagyis a mit-hogyan csináljunk, ha baj van és egyéb tájékoztató dolgokat. Aztán irány a kifutó. Azt hiszem egyszer mindenkinek érdemes megnéznie, milyen Budapest felülről. Lélegzetelállító. Sajnos felszállás közben nem lehet fényképezni, ezért nem tudom megmutatni nektek.

A repülőn végre megebédeltem. Csirkés szendvicsre és kólára esett a választás. Igazán jól esett, mert a reggeli csupán egy fél pirítós volt. Belgrád felett a repülési magasságon (kb. 9000m) -53C volt. Igazán meglepő. Az út nagyon rövid, mindössze 1 óra 20 perces, ebből 15 perc a felszállás és 15 a le.

Szófiához közeledve feltűnően más a színe a földnek, mint Magyarországon. Itt valahogy minden barna volt, míg nálunk olyan zöldes.

15:30 Szófa, reptér. Hogy miért nem 14:30? Azért mert más az időzóna, itt 1 órával több van. Útlevél ellenőrzés, csomagátvétel. Balázséktól elbúcsúztam, mert ők valami városszéli 4 csillagosban laknak jó messze mindentől.

Belevetettem magam a pénzváltó keresés hadműveletébe, merthogy nálam csak euro volt. Ezután szereztem gyorsan helyi tömegközlekedéshez jegyet és megkerestem a buszomat.

16:00 284-es busz. Az új reptérről ez visz be a városba. Az első meglepetésem, hogy a buszon semmiféle tájékoztatás nincsen. Semmilyen megálló nincs kiírva és be sem mondják Ez nem is meglepő azok után, hogy a hivatalos tömegközlekedési térképen sincsenek megállók feltüntetve. A bolgárok úgyis tudják. Ez igazán kedves. De ez a fajta „tájékoztatás” eddig úgy tűnik, helyi jellegzetesség, (merthogy például utcatáblát sem láttam még eddig).

Hát nem egy BKV. Most tessék kicsit magunkba nézni (mit is szidunk mi). Itt a buszok úgy indulnak, hogy az ajtó még nyitva van. Ha bénázol, így jártál és ha nem ugrasz le időben megállás után, simán fent maradsz. Ez is kedves. De van még egy apróság: nekem elvileg a 284-es végállomásáig kellett mennem és onnét továbbmenni. Ez egyszerűen hangzik. Ha megáll a busz, a végén leszállok és kész. Igen, de nem áll meg, mert körbe megy. Ráadásul visszafelé más útvonalon. Ügyes. Erre akkor eszméltem rá, amikor egy ugyanolyan megállóban, mint a többi, mindenki leszállt és új nép özönlött fel. Nos, amikor már azt látod, hogy jönnek felfelé, felejtsd el, hogy le fogsz szállni. Nem fogsz. A busz nyitott ajtóval már indul is. Sebaj, a következő megálló talán nem lesz messze. Ez bejött. Egy nagy park mellett le is szálltam és elővettem a GPS-es PDA-t, amit előző nap szereztem be a cégtől. Hamar megtalálta a műholdat és megkerestettem vele a hotelt. Nem tűnt messzinek, így legyalogoltam.

16:50 A hotel. Kívülről tényleg olyan, mint képen. Viszont belülről… Hadd mondjam, hogy nem vagyok lenyűgözve. Fizetni előre kellett és hiába euróban van megadva az ár, abból nem tudnak visszaadni. Remek. Így történt, hogy egy részét euróban, míg a másikat bolgár levában fizettem ki.

A szoba itt egész konkrétan tényleg csak egy szoba. Ágy, szék, éjjeli szekrény, fogas. Ruhásszekrény nincs. Minek igényeskedjünk, ha ott a fogas? Amit nem soroltam fel, az minden egy közös részben van, amin talán 4 szoba osztozik. Az enyém a konyhából nyílik és az ajtaján tejüveg van. Ez azért praktikus, mert ha véletlenül valaki itt mászkál este, arról biztosan tudni fogok. Sebaj. A padló valami régi parketta és egyfolytában hallani a felső szomszédot. Ha este is ennyit fog mászkálni, nem sokat fogok aludni. A szoba ablakából pedig csodás kilátás nyílik egy volt szocialista ország fővárosának jellegzetes belsőudvarára. Nem mondom, vendégmarasztaló.

17:30 Fedezzük fel a környéket! A kaja a legfontosabb, úgyhogy elmentem terepszemlére. Van valami főutca-szerűség innét nem messze. Az árusok mindenhol ugyanazt az árut árulják és számomra megfejthetetlen ennek a tárgynak a miléte (mármint, amit mindenhol árulnak). Olyasmi, mint amikor régen anya fonalból babát csinált meg pompom-ot. Ez valami éppen aktuális őrület lehet errefelé. Visszafelé találtam egy Pizza Hut-ot, ahol láttam, hogy van free wifi, így gondoltam visszaugrok a gépemért a hotelbe és a vacsorát a gép előt töltöm majd.

17:50 Hotel. Gyorsan fel akartam tölteni a képeket a gépre, hogy a blogra feltolhassam őket, mire kiderült, hogy itt is van wifi. Méghozzá ingyen. Első pozítív élmény, legyen még sok ilyen. Viszont éhes vagyok, úgyhogy akkor pizza lesz elhozatalra.

18:00 Pizza Hut. Tudnak angolul. Nagyszerű. Normál görög pizza elvitelre, meg egy Pepsi. Míg készült a pizza neteztem a PDA-ról, meg néztem a bolgár felszolgáló csajokat. Nem is rosszak, lehet holnap is pizzát vacsorázok.

18:20 Hotel, sötét. Kiderül, hogy a szobámba piros izzó van (az egyetlen lámpába). Az ágynemű is piros (selyem). Igazán hangulatos, de ezt a helyet most nem éppen egy olyan hotelnek érzem, ahova üzletemberek járnak. Gondolom értitek. Bár eddig nem tapasztaltam semmi vészes dolgot.

Még valami a hotelről: a neve Red Bed and Breakfast. Oké a red bedet már megtaláltam, de mi a helyzet a reggelivel? Nos, a reggeli igazából itt egy érdekes állatfaj. Amikor meghallottam, hogy mikortól van, azt hittem a kiscsaj nem tud angolul és félrebeszél. Sajnos nem. Tényleg 10:15-től 11:15-ig van. Igazán kedves, ezzel jól megoldható, hogy a többség ne vegye igénybe ezt a szolgáltatást. Képzelem, ahogy a kedves vendég a falat kaparja éhségében negyed 11-ig. Mindenesetre furcsa.

18:30 Kaja, aztán megírtam ezt, amit most olvastál.

Holnap próbálok képeket csinálni. Viszont most Ági kis gépe van csak nálam, így ne várjatok művészi képeket. Ez most egy élménybeszámoló csupán.