BME K épület, aula

Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/40, ISO 800

A fejembe vettem, hogy a BME K épüetében csinálok pár halszemes fotót. Az aula már egy ideje izgatta a fantáziamat, így többek között ott is lőttem pár képet. Az épület az egyetem egyik legrégebbi épülete (A wikipédia szerint a Ch épület a legrégebbi) ahol minden évben rangos ünnepi eseményeket szerveznek és filmes helyszín is volt már.

Próbáltam egy sajátos szemszögből lefotózni.

Szemtelen kompozíció

Épületek a Hercegprímás utcában
Peleng 8mm/3.5, F8, 1/200, ISO 200

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mitől függ, hogy az ember melyik szemével komponálja a képet.

Először azt hittem, hogy ennek köze van ahhoz, hogy jobb vagy bal kezes vagyok e. Aztán azon gondolkoztam, hogy vajon miért van az, hogy jobb kezes vagyok, bal szemmel komponálok és a lőtéren a jobb szememmel célzok? Végül rájöttem, hogy a lőtéren a puskát nem tudom máshogyan fogni (mert jobb kezes vagyok), ezért lehetőségem sincsen bal szemmel célozni. Amit mégsem értek, hogy akkor miért bal szemmel komponálok? Sokkal régebb óta járok lőni, mint fotózok, így logikus lett volna, hogy jobb szemmel komponáljak. Valamiért mégsem.

Ha van köztetek valaki, aki tud erre okosat mondani, az ne fojtsa magába! :)

Ti hogyan komponáltok? Szavazzatok! :)

Ez az a ház...

Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/20, ISO 800

Az "Életem egy hal szemével" című sorozat újabb darabja.

Lehet valamikor újra megcsinálom, mert közben van pár ötletem. És mondjuk legközelebb nem sötétedéskor csinálom, vagy tolok valami derítőfényt is. :)

Tudom, mondtam, hogy bele lehete esni a halszemes csapdápa, de akkor is szeretem. :) És bocsi, hogy mostanában magamat komponálom a képre, majd szerzek modelleket is, és portrézok jókat. Van is pár ötlet a fejemben. ;)

Csak időm lenne már, hogy összehozzak valami komolyabbat... :(

Kiállítás a Blendében

Balról jobbra: Baumgartner Viktor (Röno), Lukács Gabi (Juice) és jómagam

Örömmel jelenthetem, hogy mától december 6-ig a Blende Club Café (Budapest, Király u. 100.) első emeletén megtekinthető Lukács Gabi (Juice), Baumgartner Viktor (Röno) és jómagam pár fotója.
A mini kiállítás összesen 15db 45x30cm-es fotót foglal magában.

A Blendét (amiről egyébként Rékuc blogján olvastam először) ezúton is ajánlom minden fotózással szimpatizáló sorstársnak (legyen amatőr vagy profi), hiszen egy nagyon hangulatos kávézó, és most talán az egyetlen kifejezetten fotósoknak szánt beülős hely a városban. Az itatós kenyeret meg tessék kipróbálni. :)

Köszönet ezúton is Ernőnek, a hely tulajdonosának a lehetőségért! (A fenti fotót is ő készítette.)

Rend a lelke mindennek

Elcsépelt mondás?

Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1.6", ISO 400

Akkor miért pont a legkritikusabb helyzetekben merülnek fel a következő problémák:

• Nem töltöttem fel az akksikat. (Tipikusan indulás előtt.)
• Hol van az objektív kupakom? (Ugye, ugye? :) )
• Elfelejtettem feltölteni a képeket a kártyáról, az meg tele van. (Mindezt a Hortobágyon pazar naplementében a darvak vonulásakor? Ciki. :) )
• A Bélánál maradt az állványom. (Mert ugye miért ne pont most lenne rá szűkség?)
• Stb.
  

Vagy az aznapi első expoálás után:

• A francba! ISO 1600-on felejtettem… (Nem baj Zsolti, úgyis hangyákat akartál fotózni.)
• Követő AF/MF módban felejtettem. (Robikám, a velős kép éles pont nélkül is tud beszédes lenni.)
• Időzítőn hagytam. (- Na, elkaptad, ahogy Jolánt beledobtam a szökőkútba? – Lacikám, lehetne még egyszer? Időzítőn hagytam…)
• Fénymérés sem az, ami éppen kellett volna, (Ne búslakodj, majd azt mondjuk, hogy high-key!)
• Stb.
  

Ugye ismerősek ezek a dolgok? És gondolom, ezek mindenkivel akkor fordulnak elő, amikor megcsinálta volna élete nagy képét. Aztán lehet a fejünket a falba verni. De mégis hogy készüljünk fel erre?

Véleményem szerint a megoldás egy rendszer kialakítása, amihez aztán tartjuk magunkat.

Én a következőket teszem közvetlenül fotózás után:

1. Feltöltöm a képeket a számítógépre,
2. Törlöm/formázom a kártyát,
3. Akksikat a töltőre teszem,
4. Leltározom a felszerelést (jobb ilyenkor keresni a holminkat, mint egy hét múlva, amikor már azt sem tudjuk hol jártunk és mit csináltunk).
5. A cuccokat mindig a megszokott helyre teszem vissza. (A fotós felszerelés ne legyen szanaszét a lakásban, mert vagy nem lesz meg, amikor kell vagy ráborul a kávé/a gyerek azzal fog játszani/stb. és elromlik.)
6. A gépet az általam megszokott alapértékekre állítom vissza. Nálam ez: M mód, sorozatlövés, ISO 200, F8, 1/125, AF, Középső AF pont aktív, Auto White Balance, kiértékelő fénymérés (az én gépemen nincs spot fénymérés)
   

Ez utóbbi pontról azt hiszem érdemesebb többet is beszélni. Vajon miért fontos az, hogy pont ezek az értékek legyenek? Nos, a válasz az, hogy nem fontos, hogy pont ezek legyenek, de jó, ha van egy kiindulási állapotunk, amihez hozzászokunk, így minden fotózáskor ugyanonnan indulunk.

Ezzel a 6 ponttal elérhetjük azt, hogy fotózáson már ne a felszerelés miatt kelljen aggódni, hanem lehessen 100%-ban a témára koncentrálni.

Szóval, tartsatok ti is rendet!

Fisheye lens

A Wikipedia szerint:

„A fisheye (lens) vagy magyarosan halszemoptika egy fotográfiai objektív. Eredetileg a csillagászati távcsövekhez fejlesztették ki abból a célból, hogy az égbolt sokkal nagyobb szegmensét tudják egyidejűleg vizsgálni (mivel látószöge hatalmas, nemritkán 180 fok körüli vagy a feletti). Az emberi szem látószöge hozzávetőlegesen 170-180° között van. A roppant egyedi, különleges képalkotása miatt azonban csakhamar bekerült a fotográfia eszköztárába, ahol rövid idő alatt igen nagy népszerűségre tett szert.”

Peleng 8mm/3.5, F5.6, 0.4", ISO 200

Mivel én is előszeretettel használom a Fehérorosz gyártmányú Peleng 8mm-es halszemoptikám, így gondoltam megér egy postot a dolog. Amint a fenti szöveg is írja, népszerűségét leginkább a látványos képi torzításának és nagy látószögének köszönheti. A látószögéből adódóan lehetőségünk van nagyon kis helyen is fotózni, vagy akár egy teljesen új szemszögből bemutatni a világunkat. Ahogy Díner Tamás fotógráfus mondta: a budiból is koncerttermet tudunk csinálni. (Nem szó szerinti idézet.)

De mire tudjuk még használni?

• Csillagfotók/égbolt képek,
• 360 fokos panorámaképek,
• különleges nézőpontok,
• vicces portrék,
• különleges (informális) csoportképek,
• tájképek

készítéséhez vagy csak egyszerűen görbíteni a teret. :)

Úgy gondolom, hogy egy ilyen eszköz inspiráló hatással tud lenni a fotósra, azonban könnyű belesni abba a csapdába is, hogy egy idő után már mindent ezzel akarunk lefotózni. Mindenesetre, aki teheti, annak javaslom, hogy tegyen egy próbát vele. Biztos vagyok benne, hogy sikerül majd a képekkel lenyűgözni az ismerősöket. Mint a fotózásban legtöbbször, itt is a kreativitás szabhat csak határt a különlegesebbnél különlegesebb fotóknak.

Ami engem illet, nem is terveztem ilyen objektív beszerzését, csak véletlenül ráakadtam a hirdetésre, amit a korábbi tulajdonosa akkor rakott fel egy apróhirdetési portálra. Körülbelül 2 perc alatt eldöntöttem, hogy belevágok a dologba, maximum, ha nem tetszik, eladom. Úgyis sokan keresik a Pelenget, nagyot nem bukhatok rajta, gondoltam. Ez volt a döntésemet alátámasztó egyik indok. A másik pedig, hogy ez egy iszonyatosan cool dolog. :)

Azóta sokat játszadoztam vele, amint ezt a blogon megjelenő és a flickr photostream-en is publikált képek mutatják. Remélem, azért ti még nem unjátok, mert nem tartom kizártnak, hogy lesz még 1-2 kép. :)

A blogon a fisheye kulcsszó alatt meg tudjátok nézni az eddig ezzel készült és itt publikált képeimet a flickr-en pedig külön set-et csináltam neki.

Szóval ne halszemtelenkedjetek, mókára föl!

DSLR láz

Manapság egyfajta divat lett tükörreflexes gépet venni, azonban nem minden vásárló elégedett az új géppel készített képek láttán. Vajon miért van ez?

Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/125, ISO 400

A DSLR (Digital Single-Lens Reflex, magyarul digitális tükörreflexes) gépek eredendően a fotózás világával komolyabban ismerkedő amatőrök* és a professzionális felhasználók (pl.: fotóriporterek, esküvői fotósok, stb.) számára készültek. Éppen ezért nagyobb hangsúlyt kaptak a manuális beállítási lehetőségek és az automatikus mód csupán egyfajta opció. A DSLR világban, ugyan egyre jobban érződik a kompakt gépek hatása, az automata funkciók jóval szegényesebbek, mint azt a kompakt gépek tulajdonosai megszokhatták.

Ez viszont feltételezi, hogy a felhasználó hajlandó némi időt fordítani a készüléke működésének elsajátítására, illetve hajlandó megtanulni az alapvető expozíciós (és kompozíciós) szabályokat. Sokaknál ez a rész hibádzik, ugyanis hozzászoktak, hogy a kompakt gépeken elegendő az exponáló gombot lenyomni és elkészül a többé-kevésbé jól exponált kép (hiszen a kompakt gépeknek pont az a lényege, hogy a legkevésbé hozzáértő is tudjon elfogadható képet készíteni).

Ilyenkor jönnek azok a panaszok, hogy „a kollégám kompaktja sokkal jobb képeket csinált, mint az én méregdrága tükörreflexes csodám” vagy „a kép sötét lett és életlen, ennél még a régi gépem is jobb képeket csinált”. A probléma az, hogy sokan a tükörreflexes gépekkel szemben is kompakt követelményeket fogalmaznak meg, fittyet hányva arra a tényre, hogy ezek a gépek más célközönségnek készültek. Persze ezt a problémát a DSLR gyártók is kezdik felismerni, és az újabb modellek egyre több a kompakt világból átvett funkciót kínálnak (ezáltal elmosódni látszik a kompakt-bridge-DSLR átmenet és újabb vásárlók pénztárcája nyílik meg). Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a funkciók még mindig nem helyettesíthetik a jól felkészült fotóst.

Tehát DSLR vásárlás előtt jó tudni, hogy az a fotós tud igazán jó képeket készíteni, aki legalább az alapvető fotózási ismeretek birtokában van, nem pedig az, akinek drágább a gépe. Ugyanis sokszor az ezernyi beállítási lehetőség, a megannyi objektív és kiegészítő csak megzavarja a felhasználót. Persze ezek mindegyike óriási lehetőséget rejt magában, azonban ezeket tudni kell használni, amihez viszont tanulni és gyakorolni kell. Ebből adódik, hogy sokszor pár tízezer forintos kompakt gépekkel jobb képek készülnek, mint a több százezer forintos tükörreflexesekkel.

Szóval, kedves leendő DSLR tulajok, tessék tanulmányozni a használati útmutatót és látogassatok meg pár a fotózás alapjaiba bevezető internetes oldalt vagy vásároljatok ilyen témájú könyveket! Biztos vagyok benne, hogy a befektetett idő látványos eredményt fog hozni és, nem utolsó sorban, elkerülhetitek azt a csalódást, amit a tudatlanság okozna.

* Sokan hajlamosak az amatőr és a kezdő fotóst egymás szinonimájaként használni. Ez azonban súlyos hiba, hiszen a kezdő fotós nem feltétlenül van tisztában a fotózás alapjaival és általában kevés tapasztalattal rendelkezik, míg az amatőr fotós a nem hivatásszerűen fotózó egyént takarja. Így az amatőr adott esetben rendelkezhet azzal a tapasztalattal és tudással, amivel egy profi fotós is, csupán ezt a tudását nem váltja pénzre.

Anita

Canon 70-200mm, @163mm, F4, 1/200, ISO 100

Tegnap említettem, hogy az arborétum területén számos szuper hely van a portrézáshoz. Rögtön mutatok is egyet, ami annyira nem extra és igazából bárhol máshol is készülhetett volna, de ez éppen az alcsútdobozi romkastélynál lett fotózva, ami az arborétum területén belül van.

Technikailag nem 100%-os, de gondoltam, ha már beszéltem róla, meg is mutatom. :) Van még egyébként portrém onnét, úgyhogy legközelebb is mutatok majd egyet! ;)

Stay tuned, folks!

Őszi napfürdő

Canon EF 50mm, F10, 1/80, ISO 400

Az Alcsútdobozi Arborétumot ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeret fotózni. Az amúgy is gyönyörű hely ilyenkor ősszel talán a legszebb, amikor a fák csodás színekben pompáznak és lomb borítja az avart. Bevallom őszintén, hogy amíg nem fotóztam, addig ki nem állhattam az őszt, de így keresőn keresztül talán ez a leggyönyörűbb évszak. Hihetetlen hangulata tud lenni.

Aki szeret portrét fotózni annak is csak ajánlani tudom az arborétumot, mert rengeteg szuper helyszín van ehhez.

Egyébként a hosszú hétvége egyik napjára ez egy tökéletes program tud lenni. ;)

Flickr meeting, Alcsútdoboz

Peleng 8mm/3.5, F8, 1/60, ISO 200

Gondolom, sokan ismeritek a flickr nevű képmegosztó oldalt. Nos, itt egy egész komoly kis magyar csapat jött össze fotózni szerető emberekből. Időnként össze szoktunk jönni, hogy közösen fotózzunk, beszélgessünk, tapasztalatot cseréljünk, vagy éppen csak jól érezzük magunkat.

Tegnap az Alcsútdobozi Arborétumban voltunk. Azt hiszem, szerencsések vagyunk, mert a majd egy hónapja folyó szervezés után gyönyörű őszi időt fogtunk ki. A fenti képen a csapat egy része látható (kb. 5-10 ember hiányozhat a képről, ők valamerre elkolbászoltak. :) ).

Aki egyébként kedvet érez az ilyesfajta fotós találkozókhoz, annak javaslom, hogy csatlakozzon hozzánk legközelebb, mert szerintem megéri.

A héten még fog felkerülni pár kép a vasárnapi fotózásról.

Köszönet Krampusznak a szervezésért, az autós kollégáknak a teleportálásért a többieknek meg a hangulatért!

Olvasós

Canon EF 50mm, F8, 1/200, ISO 100

Az történt, hogy beszereztem két Villanj körtét. Nem, nem írtam el. A Villanj körte a fantázianeve annak a hobbi vaku szettnek, ami egy villanykörte szerű izé és elvillan, ha egy renszervakuval, vagy infra kioldóval (vagy szinkrónzsinórral) izgatjuk.

Baromi egyszerű egy szerkezet és állványostul, ernyőstül sem kerül egy vagyonba. Persze nincs modellfény és a fényerő is fix. Aki együtt tud élni ezekkel a hátrányokkal, annak ajánlom ezt a kis játékszert.

És, hogy hogy jön mindez ide? A fenti kép eredetije is ezekkel készült. Az eredetit a flickr-en meg tudjátok nézni.

Dunaparti séta

Canon EF 50mm, F2.2, 1/40, ISO 800

Este nem is olyan könnyű portrét készíteni. Ahhoz, hogy a háttér is megfelelően látszódjon tág blende, nagy záridő és magas érzékenység kell. Hiába van vaku az embernél, ha erre nem figyelünk, akkor csak a modell fog látszódni a képen. Pedig sokszor a háttér is izgalmas, beszédes tud lenni.

Recesszió

Canon EF 50mm, F8, 1/100, ISO 200

Boldogok

Canon 70-200mm, @113mm, F4, 1/1250, ISO 200

Tekerd meg és táncolj!

Canon EF 50mm, F2.2, 1/80, ISO 800

Csupán megtetszett, hogy ilyen katonás rendben sorakoztak a potméterek. :)

Amúgy meg tesztelem magamat, hogy mennyire bírom, hogy nincsen zoom. Kacérkodok ugyanis a gondolattal, hogy a Sigma 17-70-et egy Sigma 30mm 1.4-esre cseréljem.