Aranyat leltünk

Azt hiszem életemben talán először keltem korán azért, hogy hangulatosabb képeket készítsek. Utólag azt mondom, hogy megérte és szerintem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a pihenés helyett a fotózást választottam.

Vasárnap 5:15-kor csörgött az ébresztő. Még vak sötét volt és bevallom, eléggé bizonytalan voltam abban, hogy jó ötlet volt-e pár óra alvás után kikelni a puha ágyból. Mesivel és Uzsival hajnali, ködös, piknikezős, biciklizős fotózást terveztünk. Az idő és a körülmények maximálisan velünk voltak, mert szerencsénkre gyönyörű köd várt ránk a nagyatádi Csónakázó tó mellett. A tóhoz biciklivel mentünk mind a 4-en (párom volt a 4., aki asszisztenskedett nekem a fotózás alatt.) Az út nem volt élményektől mentes, mert egy erdős részen egy ismeretlen állat ránk morgott a bokorból. Én elsőre kutyának gondoltam, de a többiek szerint arrafelé sok a vaddisznó, valószínűleg az lehetett. Szerencsére nem találkoztunk vele, így nem tudom megerősíteni, hogy valóban az volt.

Egykor híd volt, ami a szigetre vitt át. Életveszélyes volt, lebontották. Most csak csónakkal lehet átjutni.

Valamivel 6 óra után értünk a tóhoz, ahol nagyon szép köd volt, de fény a fotózáshoz annál kevesebb. Ezt az időt kihasználtuk arra, hogy megfelelő helyszíneket keressünk a fotók elkészítéséhez. A tónál elég hideg volt, kellett a 4 réteg ruha.  
Az érdemi fotózást nagyjából fél hét körül tudtuk csak elkezdeni. A felszerelés mindössze egy váz, két objektív (24mm-től 200mm-ig volt lefedettségünk egy crop vázon), egy vaku és egy derítőlap. Nagyon sok hangulatos kép készült, kb. 360 képből 80-at utómunkáztam is, ezekből válogattam össz párat nektek. Íme: