Cikkek Video Facebook Twitter Flickr Adok-Veszek FAQ Olvasóim

Copyright

Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!

2008. március 1., szombat

Szófia III.

A mai nap első tanulsága, hogy ne bízd magad túlságosan a GPS-re, mert ha az nem működik, akkor városnéző túra lesz a dologból. :)

Ma a megbeszélés elvileg 9-kor kezdődött, persze ekkor én még a városban kavartam GPS hiányában (vagyis volt csak nem talált műholdat a drága). Kb. 9:10-re érhettem a BCCI-hoz, de meglepetésemre nemhogy nem késtem, de én voltam a harmadik, aki odaért. (A másik két ember szintén magyar volt). A németekre nem jellemző a késés, de meglepetésünkre ők is csak 9:40 körül futottak be. Nem tartom kizártnak, hogy otthoni idő szerint jöttek 9-re, ami ugye itt 10. :) Ezután viszont belevetettük magunkat a munkába.

Az ebéd egy közeli étteremben volt. Az első fogás egy salátatál volt mindenféle zöldségekkel és sajttal. Két dolog járt a fejünkben: vagy ennyi lesz az ebéd, ami az előző napi kaja után nem lenne nagy meglepetés, vagy pedig ez csak az első fogás a sokból. Szerencsénkre ez utóbbi volt a helyes tipp. A második valami puhára sütött szárnyas hús lehetett a színe alapján valami szósszal, de finom volt. A desszert pedig két kis tálka, az egyikben vanília, míg a másikban karamella ízű tojáshabos édesség volt. Meglepetésként ért, amikor a szervezők megkérdezték, hogy ki az, aki kér sört vagy bort. Ez valahogy előrevetítette a délutáni munkavégzés hangulatát. Ez be is jött, mert ezután már elég péntek délutáni hangulat lett úrrá az embereken, főleg hogy többen ma utaztak haza.

Munka után a magyarokkal (Bojána, Balázs, Niki, Péter, András) elindultunk várost nézni. Azt hiszem minden létező helyet útba ejtettünk, ami a térképen érdekesebb látnivalóként volt feltüntetve. Így leginkább templomokat néztünk meg, mert a múzeum sajnos addigra már bezárt. De voltuk például török büfében (ha már Bulgáriában vagyunk :)) és megnéztük a helyi bevásárlóközpontot és vásárcsarnokot is.

A közlekedés elég szörnyű Szófiában. Nagyon kevés a gyalogátkelő és az autósok is egészen más stílusban vezetnek. Nekem azt tetszett legjobban, amikor Balázs mesélte, hogy a 4 sávoson mivel reggel befelé jön mindenki, így önhatalmúlag kinevezik az egyik kifelé vezető sávot befelé menőnek. Nesze neked KRESZ! :) Ami még érdekes, hogy nagyon sok a macskaköves út. De hogy mit élveznek ebben?

Az este igazából azután kezdődött, miután találkoztunk Ilyana-val (remélem így kell írni), aki Bojána egy régi ismerőse volt és nem mellesleg elég szemrevaló teremtés. Vele korábban le lett egyeztetve, hogy elvisz minket egy igazi bolgár étterembe. Elég komolyan vette a dolgot, mert mielőtt értünk jött volna, taxival kiment megnézni az éttermet. Végül az egyik ismert szálloda előtt találkoztunk, majd felszálltunk egy villamosra, amiről ennél többet nem is tudok. Ezzel mentünk egy darabig és valahol 10 perc múlva leszálltunk róla. Innét egy kis erdős részen át vezetett az út az étteremig.

Nem kicsi helyet kell elképzelni. Legalább 20db 8-10 fős asztal volt és ebből egy nekünk volt foglalva. Valószínűleg a bolgár csajszi már előre lefixálta, hogy milyen tuti dolgokat kell megkóstolnunk, mert érkezésünk után nem sokkal már hozták is vacsorát. Egy nem kicsi fa tál tele volt rakva minden jóval. A „mindenjó” alatt pedig kenyér-szerű dolog volt, amivel a tálon levő húsokat, túrót, sajtokat, zöldségeket és egyebet lehetet enni. Nagy meglepetésünkre érkezett még egy ugyanilyen tál, pedig már az előző is bőven elég lett volna mindenkinek. A poén az volt, hogy ezt előételnek szánták. Persze jó magyarokhoz méltóan jól belaktunk vele, így már nem nagyon vágytunk többre. :) Kipróbáltunk valami helyi italt is, de a nevére viszont már nem emlékszem.

Egy idő után csatlakozott még hozzánk a bolgár csajszi ismerőse (barátja?), és Bojána még egy korábbi osztálytársa (merthogy Ilyana is az volt), aki szintén bolgár és az ő barátja. Így már egész nagy asztaltársaságot alkottunk.

Este 10 után táncos, énekes show műsor vette kezdetét, amin mindenféle bolgár énekeket énekeltek és népi táncot táncoltak. Ez a show odáig fajult, hogy a táncosok székeken és asztalon táncoltak, a zenészek pedig az asztalok között zenéltek. Nagyon klassz volt, mert ilyet még nem láttam élőben. Érdekes hogy a bolgárok zenéje, tánca valamiféle szerb, macedón, török és görög zene egyvelege. Az ételeikre ez szintén elmondható. Pl. a feta sajtot ők magukénak vallják, persze más neve van itt.

A mulatság alatt azért próbáltunk kommunikálni is egymással, de ezt a hangszálaink csúnyán megbánták, mert a zene túlkiabálásában teljesen elment a hangunk. De megtudtam például, hogy egy átlagos bolgár fizetés kb. 200€. Ami, ha átváltjuk forintba, meglehetősen alacsony összeget kapunk, és akkor ez az átlagos fizetés. Sokan mondták, hogy itt minden mennyivel olcsóbb lesz, de az az igazság, hogy a kaján és a közlekedésen kívül nem nagyon éreztem úgy, hogy olyan olcsó lenne. A bevásárlóközpontban, ami leginkább egy mini plázára hasonlít, szinte ugyanazok az árak voltak, mint otthon. De állítólag az IT-sok itt is bőven az átlag felett keresnek, és itt sincs sok belőlük.

Vacsora után egy bolgár srác és a barátnője, akik az asztalunknál ültek, hazakísértek. A hotelnél teljesen meglepődtek, hogy én ezt a helyet mennyire lehúztam, mert az alagsorban állítólag nagyon neves események szoktak zajlani és ez egy elég jól ismert kulturális központ Szófiában. Szóval ilyen helyen lakok én. :)

Nincsenek megjegyzések: