Cikkek Video Facebook Twitter Flickr Adok-Veszek FAQ Olvasóim

Copyright

Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!

2008. február 28., csütörtök

Szófia II.

Ma kicsit nehezen akart beindulni a nap. Hiába csörgött 9 órakor az óra, a reggeli csak 10:15-től volt. Későn szoktam reggelizni, de azért ez egy kicsit talán túlzás. Nem beszélve arról, hogy holnap már 9 órakor kezdünk, ami azt jelenti, hogy biztosan nem tudok majd a hotelben reggelizni.

Forgalom:

Az időt mindenféle munkával ütöttem el, aztán reggeli után nem sokkal elindultam gyalog a BCCI-hoz, ami innét azért nem volt valami közel. Időm volt bőven, mert a technikai rész csak délután kezdődött. A GPS-szel hamar odataláltam. Furcsa volt, de a recepción nem tudtak angolul és ahhoz, hogy kiderítsék hova is küldjenek 3 embert kellett. Aztán kedvesen, de bolgárul elmondták, hogy merre menjek. Nem mondom, hogy értettem. Felfelé mutogattak, így aztán megindultam felfelé egy 6 emeletes irodaházban, remélve, hogy előbb-utóbb csak célt érek. Könnyebb volt, mint gondoltam. Az első emeleten egyből megtaláltam a helyet. Bent még a délelőtti téma ment, amire nem voltam hivatalos, de így legalább az ebédre én is úgy mentem, mintha az egész délelőttöt ott töltöttem volna.

A délután munkával telt, nem érdemes sok szót ejteni róla.

Utcaképek:

Munka után Balogh Andrissal (ő Karlsruhe-ból jött a CAS nevű cégtől) elindultunk vacsorát nézni (még inkább enni). Otthon valami ismerőse ajánlott neki egy bolgár gyorséttermet, ahol mindenfajta helyi kajákat lehet kapni. A hely neve egyébként Trops Kashta, ha valaki erre járna érdemes betérni. Az iGO is ismerte, úgyhogy nekivágtunk a városnak, hogy megkeressük. Némi bizonytalanság után sikerült is rátalálni, bár a GPS szerint kicsit máshol volt.

Ez a kereszteződés azért érdekes, mert a képen látható összes autó parkol. A kereszteződés kellős közepén! :)

Igaz nem volt olyan kaja, amit Andris korábban kigondolt magának, de volt mindenféle más érdekesség. Én leginkább valami olyasmit akartam enni, amiben nem lehet csalódni. Így esett a választásom a rakott krumplihoz nagyon hasonló bolgár ételre. Ugyanúgy krumpli van benne, de ők sonkával és hagymával készítik. A nevét nem tudom sajnos. Emellé választottam desszertnek valami kekszes pudingos sütit. Egész jó volt.

Még el sem kezdtük a vacsorát az asztalunk mellet megjelent a többi magyar is. Kiderült, hogy egész véletlenül ők is ott vacsoráztak.

Az izé, amit mindenhol kapni, de fogalmam sincs mi az és miért árulja minden árus:

Vacsora után még megnéztünk egy templomot Andrásnak, aztán indultunk hazafelé. Az úton egy George nevezetű ember megkérdezte tőlünk a pontos időt. Ez nem is lenne különös, de nyilván felmerült bennetek, hogy honnan tudom a fickó nevét. Onnét, hogy miután tájékoztattuk a pontos időről, az úriember a kezünkbe nyomott 1 kártyát, hogyha lányokra van szűkségünk, hívjuk bátran. Remek. Öltönyös üzletembernek tűnt első ránézésre, csak abba nem gondoltam bele korábban, hogy mivel üzletelhet. Most már nem is vagyok rá kíváncsi. :)

A kártya:

A kártya hátulján ez áll: "If you repeat your order, you will have a 20 per cent discount!!!"
Azaz törzsvendégeknek 20%-os kedvezmény. Elgondolkodtató! :D

Nem sokkal később elköszöntem Andrástól és elindultam vissza a hotelbe. Az úton vettem még reggelire pékárút, nehogy éheznem kelljen holnap.

Ma egy csomó olyan helyen jártam, ami már egész fővárosias és valamilyen szinten még szép is volt. A közlekedési eszközeik sokkal régebbiek, mint amik Budapesten vannak, de ennek is megvan a maga bája. Ja, és ma már láttam utcatáblát is!


Kár, hogy nem hoztam el a fényképezőmet, mert tők jó témák voltak, amiket csak azzal lehetett volna lekapni.

Köszi Ági a pulcsit, ma is abba voltam! :)

2008. február 27., szerda

Szófia I.

Világos volt már, de még forgolódtam az ágyban. Csak reméltem, hogy nem nyomtam már le az órát és időben vagyok. Ennek ellenére megvártam, míg csörgött.

Tegnap este már összeszedtem a cuccok nagy részét, listát is csináltam, hogy mit kell magammal vinni. Akksik feltöltve: fényképező, telefon, laptop, pda. Minden útrakész. A takarítást és a végső bepakolást viszont mára hagytam.

9:00 Nagy nehezen kimásztam az ágyból és feltettem egy adag vizet teának, majd rádöbbentem, hogy nem ártott volna jobban összepakolni előző nap. Mindegy, már megszoktam magamtól. Megcsináltam a teát és elkezdtem rendbe rakni a konyhát, meg a közös helyiségeket, mert Andrásék holnap jönnek haza.

10:00 még mindig pakolok. Azon gondolkoztam, hogy be kellene ugrani a Plusba valami kajáért, mert nem lenne jó ennivaló nélkül maradni. Persze 11:00 körül el kellene majd indulni, mert kb. 1 óra a reptér innét.

11:10 Sikerült leérni a Plusba. Vettem vész esetére kekszet. Aztán irány a busz, mert késésben vagyunk. 7-es busz, metró. A Kőbánya-Kispesten teljesen véletlenül összefutottam Mapéval meg a barátnőjével. Ő is Szófiába jön, a BME-t fogja képviselni.

11:40 Irány a 200-as busz, ami kivisz a reptérre. Azt hittem hamarabb meglesz ez a része, de a busz mindenhol megáll és még gyorsan sem megy. Délre kint akartam lenni, mert olyan jegyem volt, amit még ott kint át kellett vennem a Malév irodában.

12:15 A többieknek persze volt internetes jegyük, csak nekem kellett ilyesmivel szórakozni. Információ, Malév iroda. Nem voltak sokan szerencsére. Féltem, hogy itt is ki kell majd várni a soromat, ami Check in vége előtt alig fél órával határozottan nem vicces dolog.

12:25 Check in. Már a jegyemmel álltam a sorban a Check in pult előtt, szerencsésnek érezve magam, hogy a jegyátvétel ilyen simán ment. Csomag leadva, írány a biztonsági kapu és a vámmentes övezet.

12:50 Boarding. Utolsók között szálltuk fel a gépre, mert még a Check in-nél összefutottunk Balázzsal (szintén BME) és barátnőjével és most a lányok leléptek, rájuk kellett várni. Tipikus. J

13:05 Felszállás. Végighallgattunk a Safety demo-t, vagyis a mit-hogyan csináljunk, ha baj van és egyéb tájékoztató dolgokat. Aztán irány a kifutó. Azt hiszem egyszer mindenkinek érdemes megnéznie, milyen Budapest felülről. Lélegzetelállító. Sajnos felszállás közben nem lehet fényképezni, ezért nem tudom megmutatni nektek.

A repülőn végre megebédeltem. Csirkés szendvicsre és kólára esett a választás. Igazán jól esett, mert a reggeli csupán egy fél pirítós volt. Belgrád felett a repülési magasságon (kb. 9000m) -53C volt. Igazán meglepő. Az út nagyon rövid, mindössze 1 óra 20 perces, ebből 15 perc a felszállás és 15 a le.

Szófiához közeledve feltűnően más a színe a földnek, mint Magyarországon. Itt valahogy minden barna volt, míg nálunk olyan zöldes.

15:30 Szófa, reptér. Hogy miért nem 14:30? Azért mert más az időzóna, itt 1 órával több van. Útlevél ellenőrzés, csomagátvétel. Balázséktól elbúcsúztam, mert ők valami városszéli 4 csillagosban laknak jó messze mindentől.

Belevetettem magam a pénzváltó keresés hadműveletébe, merthogy nálam csak euro volt. Ezután szereztem gyorsan helyi tömegközlekedéshez jegyet és megkerestem a buszomat.

16:00 284-es busz. Az új reptérről ez visz be a városba. Az első meglepetésem, hogy a buszon semmiféle tájékoztatás nincsen. Semmilyen megálló nincs kiírva és be sem mondják Ez nem is meglepő azok után, hogy a hivatalos tömegközlekedési térképen sincsenek megállók feltüntetve. A bolgárok úgyis tudják. Ez igazán kedves. De ez a fajta „tájékoztatás” eddig úgy tűnik, helyi jellegzetesség, (merthogy például utcatáblát sem láttam még eddig).

Hát nem egy BKV. Most tessék kicsit magunkba nézni (mit is szidunk mi). Itt a buszok úgy indulnak, hogy az ajtó még nyitva van. Ha bénázol, így jártál és ha nem ugrasz le időben megállás után, simán fent maradsz. Ez is kedves. De van még egy apróság: nekem elvileg a 284-es végállomásáig kellett mennem és onnét továbbmenni. Ez egyszerűen hangzik. Ha megáll a busz, a végén leszállok és kész. Igen, de nem áll meg, mert körbe megy. Ráadásul visszafelé más útvonalon. Ügyes. Erre akkor eszméltem rá, amikor egy ugyanolyan megállóban, mint a többi, mindenki leszállt és új nép özönlött fel. Nos, amikor már azt látod, hogy jönnek felfelé, felejtsd el, hogy le fogsz szállni. Nem fogsz. A busz nyitott ajtóval már indul is. Sebaj, a következő megálló talán nem lesz messze. Ez bejött. Egy nagy park mellett le is szálltam és elővettem a GPS-es PDA-t, amit előző nap szereztem be a cégtől. Hamar megtalálta a műholdat és megkerestettem vele a hotelt. Nem tűnt messzinek, így legyalogoltam.

16:50 A hotel. Kívülről tényleg olyan, mint képen. Viszont belülről… Hadd mondjam, hogy nem vagyok lenyűgözve. Fizetni előre kellett és hiába euróban van megadva az ár, abból nem tudnak visszaadni. Remek. Így történt, hogy egy részét euróban, míg a másikat bolgár levában fizettem ki.

A szoba itt egész konkrétan tényleg csak egy szoba. Ágy, szék, éjjeli szekrény, fogas. Ruhásszekrény nincs. Minek igényeskedjünk, ha ott a fogas? Amit nem soroltam fel, az minden egy közös részben van, amin talán 4 szoba osztozik. Az enyém a konyhából nyílik és az ajtaján tejüveg van. Ez azért praktikus, mert ha véletlenül valaki itt mászkál este, arról biztosan tudni fogok. Sebaj. A padló valami régi parketta és egyfolytában hallani a felső szomszédot. Ha este is ennyit fog mászkálni, nem sokat fogok aludni. A szoba ablakából pedig csodás kilátás nyílik egy volt szocialista ország fővárosának jellegzetes belsőudvarára. Nem mondom, vendégmarasztaló.

17:30 Fedezzük fel a környéket! A kaja a legfontosabb, úgyhogy elmentem terepszemlére. Van valami főutca-szerűség innét nem messze. Az árusok mindenhol ugyanazt az árut árulják és számomra megfejthetetlen ennek a tárgynak a miléte (mármint, amit mindenhol árulnak). Olyasmi, mint amikor régen anya fonalból babát csinált meg pompom-ot. Ez valami éppen aktuális őrület lehet errefelé. Visszafelé találtam egy Pizza Hut-ot, ahol láttam, hogy van free wifi, így gondoltam visszaugrok a gépemért a hotelbe és a vacsorát a gép előt töltöm majd.

17:50 Hotel. Gyorsan fel akartam tölteni a képeket a gépre, hogy a blogra feltolhassam őket, mire kiderült, hogy itt is van wifi. Méghozzá ingyen. Első pozítív élmény, legyen még sok ilyen. Viszont éhes vagyok, úgyhogy akkor pizza lesz elhozatalra.

18:00 Pizza Hut. Tudnak angolul. Nagyszerű. Normál görög pizza elvitelre, meg egy Pepsi. Míg készült a pizza neteztem a PDA-ról, meg néztem a bolgár felszolgáló csajokat. Nem is rosszak, lehet holnap is pizzát vacsorázok.

18:20 Hotel, sötét. Kiderül, hogy a szobámba piros izzó van (az egyetlen lámpába). Az ágynemű is piros (selyem). Igazán hangulatos, de ezt a helyet most nem éppen egy olyan hotelnek érzem, ahova üzletemberek járnak. Gondolom értitek. Bár eddig nem tapasztaltam semmi vészes dolgot.

Még valami a hotelről: a neve Red Bed and Breakfast. Oké a red bedet már megtaláltam, de mi a helyzet a reggelivel? Nos, a reggeli igazából itt egy érdekes állatfaj. Amikor meghallottam, hogy mikortól van, azt hittem a kiscsaj nem tud angolul és félrebeszél. Sajnos nem. Tényleg 10:15-től 11:15-ig van. Igazán kedves, ezzel jól megoldható, hogy a többség ne vegye igénybe ezt a szolgáltatást. Képzelem, ahogy a kedves vendég a falat kaparja éhségében negyed 11-ig. Mindenesetre furcsa.

18:30 Kaja, aztán megírtam ezt, amit most olvastál.

Holnap próbálok képeket csinálni. Viszont most Ági kis gépe van csak nálam, így ne várjatok művészi képeket. Ez most egy élménybeszámoló csupán.

2008. február 24., vasárnap

Életképek a Margit-szigetről

Ezen a gyönyörű tavaszi napon nem volt kedvem a lákásban ülni, úgyhogy kicsit kimozdultunk páran. Először úgy tűnt, hogy egyedül megyek, aztán lett 2 társam. Mindketten amatőr fotósok, úgyhogy tapasztalatcserének és gyakorlásnak is remek volt ez a kimozdulás.

Gábornak egy EOS 30D-je van. Nem szabadott volna a kezembe venni. Sokkal kényelmesebb fogása van és a keresője is nagyobb. Remek gép! Az IS USM-es objektívet sem volt jó ötlet kézbevenni, mert az emberben egyből birtoklási vágy ébred. :)

Péter egy 500-as filmes EOS-szal jött. Ez azért volt tanulságos, mert rá kellett döbbennem, hogy digitális géppel, milyen kényelmesen és pazarlóan bánunk a "nyersanyaggal". Az én mai termésem 298 kép, míg Péteré 6. Mentségemre szolgáljon, hogy ő majd' 2 órával később jött fotózni. :)

Próbáltam olyan képeket készíteni, amikben van élet és érzelem. Remélem sikerült.

Gyengédség:

Idil:


Tesók:

Nem igazi panoráma kép:

Labdaaaaaa:

Hol van anyu?

Babaportré:

2008. február 22., péntek

Szavazz rám! :)

Kedves Látogtó!

Ez egy rendhagyó bejegyzés, ugyanis arra szeretnélek kérni, hogyha tetszik a következő képem, akkor kérlek szavazz rá a Pesti Műsor honlapján! A szavazatoddal hozzáságíthetsz a szakasz győzelemhez, ezáltal egy érékes fotósuli tanfolyamon való részvételhez.

Mivel a 45 kép közé 3 képem is bejutott, viszont szavazni csak 1 alkalommal lehet, ezért kérlek, ha az én képemre szavazol, akkor mindenképpen a lent láthatóra, különben a pontok megoszlanak a képek között és ezáltal csökken az esély a nyerésre. A lent látható kép egyébként a Pesti Műsor ezévi 3. számának címlapfotója volt, így a 3 képem közül mindenképpen az a legesélyesebb.

Ahol szavazni tudsz:
http://pm.hu/Palyazat/index.php?sect=galeria&alsect=szavaz

Ez lenne a kép:
A szavazásról:

Köszönöm szépen!




If you like the picture above, please vote for it!

Dear Visitor!

A Hungarian magazine called Pesti Műsor organized a competition for amateur photographers. In this competition every week a photo is selected to be the frontispiece by the jury.

There are 4 seasons in the competition and the first one ended on the 22th of February. In this season there were 9 pictures selected (1 picture per week) as the winner. Now the readers of the magazine can vote for the best picture from the 45 which were preselected by the editors during the first season (the frontispieces were selected form these 45).

Three pictures from the 45 are taken by me. But if you decide to vote, please keep in mind that you have only 1 chance and you are not allowed to vote for more than one picture. That's why I'm asking you to vote for the picture shown above, which one was a frontispiece winner.

You can vote here:
http://pm.hu/Palyazat/index.php?sect=galeria&alsect=szavaz

Thank you! :)

2008. február 16., szombat

Nagyszüleim

Rég voltam már itthon, úgyhogy meglátogattam nagyszüleimet, ahova persze magammal vittem a gépemet is. :) Bár tiltakoztak, remélem nem haragszanak meg, hogy kikerültek az oldalra.

Apa szülei avagy a "görgetegiék":


Anya anyukája ("atádi mama"). Mielőtt nyugdíjba ment szakács volt. Nagyon jól főz! :)

Sajnos ritkán látom őket, de most már ők is itt vannak a blogon, úgyhogy ha hiányoznak, meg tudom őket nézni. :)

2008. február 10., vasárnap

Az én liliom. :)

Ma úgy gondoltam, hogy csinálok pár minőségi képet napfényben ISO 100-on, mert megérdemlitek. :)

Pár kép a Lócitól kölcsönkapott Canon 50mm 1:1.8 II objektívvel készült (köszönet ezúton is érte), a többi a Sigma 17-70mm 1:2.8-4.5 DC MACRO-val.

Ha kérhetném nagyban nézzétek! ;)




Agymenés

Mit csinálhat az ember egy átmelózott szombat éjszaka fél kettőkor? Hulla fáradt vagyok, de az agyam még jár. A következő alkotást a fáradtság és az "azért is fotózni fogok ma" érzés adta.

Néha nem árt a feladatot körülírni:


Lerajzolom mire gondolok:

2008. február 9., szombat

Lóci búcsúbuli

Ma tartottuk Lóci búcsubiliját a K... (?) nevű helyen. Bár a nevének már csak az első betüje maradt meg, arra viszont még egy darabig emlékezni fogok, hogy különösen jó csülköt szolgáltak fel.
Készült viszonylag sok kép viszont vaku nélkül, így el lehet képzelni, hogy mit lehetett összevarázsolni ISO 1600-on (zajt nyilván). A képek Canon EF 50mm 1:1.8 II objektívvel készültek, méghozzá 1.8-as blende értékkel, aminek köszönhetően extrém kicsi mélységélességgel kellett dolgozni. Mivel az AF nem az erőssége ennek az objektívnek, így gyakorlatilag a szerencsén múlt, hogy egy kép sikerüljön. Ennek megfelelően alig sikerült értelmes képet készíteni. :(


Hétvégén még teszek fel képeket, ha lesz időm!

2008. február 3., vasárnap

Séta, napsütés

Végre sütött a nap és még időm is volt, így elhívtam Ágit fotózni.

Ha kérhetném nagyban nézzétek a képeket!


A következő kép nekem nagyon tetszene, ha figyeltem volna arra, hogy az arc ne kapjon közvetlen napfényt. :(



Olcsó játék... :)

2008. február 2., szombat

A balogh meg én.

Jó lenne végre fotózni valakit, hogy kipróbálhassam a balogh lámpát. Addig is próbálkoztam, de időzítővel cseppet sem egyszerű, mert nem tudok saját magamon fényt mérni. :)

A képet nézhetjük úgy is, hogy megtaláljuk benne az összes hibát, vagy akár nevezhetjük "művészinek" is. Ez utóbbi esetemben nyilván nem helytálló. :)

Egyébként a CRT-m egész jól hozzá van kalibrálva a képhez, csak amikor megláttam az LCD-n... hogy is mondjam? Kicsit más volt. ;)