Cikkek Video Facebook Twitter Flickr Adok-Veszek FAQ Olvasóim

Copyright

Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!

2008. november 29., szombat

Györgyi


Canon 70-200mm, @140mm, F11, 1/200, ISO 100

A világítás Máthé András érdeme, a lány szép volt, én csak kattintottam.

Utólag retusáltam, lágyítottam, vágtam, tónusgörbét állítottam, és a színeket melegebbé tettem.

A 70-200-at már régen használtam, akkor is mindig F4-en. A portréfotózáshoz ma előkerült, és azt kell mondanom, hogy F4-en is nagyon szép képe van, de rekeszelve... ahhhh. :)

(Sajnos a blogon a képek életlenebbek, mint amúgy. Kattintás után megnyílik a flickr stream-em és ott már jó.)

2008. november 27., csütörtök

1 éves a 400D-m

Tegnap lett 1 éves a 400D-m, ami azért érdekes, mert ez jelenettete számomra a fotózás kezdetét. Az egy év alatt közel 20.000 expozíciót sikerült beletolni, de azt hiszem megérte. Az első vele készült képtől most megkímélek mindenkit itt van. :)


Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/125, ISO 800
Canon 580EX II ETTL -2EV, Gary Fong diffuzorral


Örömmel vettem, hogy egyre többen érdeklődtök a Valami új projekt iránt. Lassan körvalazódnak bennem a dolgok és azt látom a legtisztábbnak, ha a teszteket egy blogba gyűjtjük össze. Részletekkel majd még jelentkezem. :)

Továbbra is várom a lelkes tesztelők jelentkezését!

Új szavazás: Te mióta fotózol?
(Itt leginkább arra lennék kiváncsi, hogy ügyelve a kompozícióra és az expozíciós beállításokra, a témát tudatosan keresve mitóa fotóztok.)

Régebbi szavazások eredményei:
Mi a célod a fotózással?
Te hogyan komponálsz?

2008. november 25., kedd

Valami új – Egy fotós projekt

Na, zöld utat kapott a projekt: ma Udi válaszolt a levlemre. :)

Gondolom most sokan értetlenül néztek, hogy miről is beszélek. Teljesen jogosan érzitek úgy, hogy valamit elhallgattam, mert pontosan ez történt. :) Nem akartam ugyanis idő előtt elkiabálni a dolgot.


Bálint a Keleti pályaudvar metrómegállójában várja a metrót
Peleng 8mm/3.5,
F5.6, 1/10, ISO 800

Udi J. Tirosh az az úriember aki a DIYPhotography.net blogot vezeti. Aki tud angolul annak ajánlom az oldalt, mert tele van hasznos írásokkal. Nála találtam rá a nemrég indult „Something New – A Photography Project” elnevezésű játékra. Ez arról szól, hogy az olvasók egymás közt cserélnek 1-1 fotós eszközt rövid időre és leírják a tapasztalataikat. Persze itt most nem arra kell gondolni, hogy vadidegen embereknek adjuk kölcsön a dárga felszerelést hetekre. Ezt meg lehet oldani úgy is, hogy senki ne érezze veszélyben a cuccait. Például közös fotózás alkalmával kérünk valamit kölcsön vagy egy ismerősünket kérjük meg, hogy néhány órára, esetleg napra nélkülözze kicsit az objektívét vagy állványát, vakuját, bármit.

Nyilván ezek nem lesznek teljesen objektív és kimerítő tesztek, hiszen a legtöbben amatőrfotósok vagyunk, nem pedig erre szakosodott újságírók. De itt most nem is az a lényeg, hanem, hogy megismerkedjünk valami számunkra teljesen új dologgal és leírjuk tapasztalatainkat.

Ennek kapcsán kerestem meg Udit és kérdeztem meg, hogy nem bánná e, ha a magyar verzióját a dolognak megcsinálnám. Hát, nem bánja, sőt tökre örült a dolognak, úgyhogy belevágunk!

Vettem is a bátorságot ezek után a projekt címét tükörbe magyarra fordítani. :)

A következőre gondoltam: bárki küldhet be leírást egy általa újonnan megismert fotós kellékről és ezt összegyűjtve kitenném egy oldalra (mondjuk ide: http://worldtravelphoto.net/reviews/), ahol aztán mindenki megtekinthetné ezeket az irományokat. Ezzel segíthetnénk egymásnak abban, hogy bizonyos eszközökről átfogóbb képet kaphassunk.

Ez egyrészt közösségépítő, másrészt sok érdekes tapasztalattal és információval lehetünk gazdagabbak mindnyájan.

Természetesen minden teszthez kap az illető linket a saját oldalára és fel lesz tüntetve, mint szerző. A tesztekben csak saját anyag (képek, ábrák, szövegek) szerepelhetnek.

Na, érdekel valakit „Valami új”? :)



Köszönöm szépen a freeblog.hu-s címoldalt!

2008. november 24., hétfő

Peleng utoljára

Felcsigázva

Hehe, azt hiszem sikerült valamit beindítanom a halszemes írásommal. :)
Mostanában nézegettem a blogom statisztikáit és egyre többen jönnek hozzám fórumokból a Peleng után érdeklődve. Sőt, mióta a halszemes poszt kint van, egyre több levelet is kapok a témában. Úgy tűnik sikerült felizgatni az embereket. :)

Nos, hogy ne maradjatok kérdések nélkül, összeszedtem a tapasztalataimat az obival.


Hazafelé
(M2 metrómegálló a Deák Ferenc téren)
Peleng 8mm/3.5,
F5.6, 1/15, ISO 400

Tekerem, csavarom

A Peleng 8mm-es halszem objektív eredetileg M42 bajonettel rendelkezik (bár halottam olyat is, hogy Canon illetve Nikon bajonettel is árulják). Ha csak M42-es bajonettel sikerül szereznünk, akkor sem kell elcsüggedni, mert M42 átalakító szinte az összes márkához létezik. Az átalakítókkal viszont érdemes vigyázni, mert nem mindegyikkel tudunk éles képeket csinálni. Sajnos erről én is csak ennyit tudok.

Manuális

Sokan félnek attól, hogy ez egy manuális objektív és, hogy azzal milyen nehéz lehet élességet állítani. Jelentem, 8mm-en baromi nagy a mélységélesség, így ettől nem kell félni. Elegendő nagyjából megtippelni a távolságot és az esetek 95%-ában az eredmény kielégítő.

A manuális blendétől meg azért nem kell megijedni, mert itt csak annyi a változás, hogy nem a vázon levő tárcsát tekeri az ember, hanem az objektív elején levőt. Szóval ez sem jelenthet problémát (főleg azoknak, akik amúgy is manuális módban fotóznak – akik meg nem, azoknak meg tessék megbarátkozni a manuális móddal).

Fénymérés. Sarkalatos pont lehet, mert e nélkül nehéz jól exponálni. Ami biztos, hogy Canon vázon ezzel nincsen probléma.

Miért szeretjük a Pelenget?

Először is valószínűleg az ára miatt, hiszen egy vadi új példányt külföldről be lehet szerezni mai áron kb. 80-85eFt-ért szállítással (ebbe a vám nincsen benne, de ha EU-n belülről jön, akkor ezzel nincs is probléma). Használtan viszont sajnos nagyon nehéz eladó példányra lelni. Ami azt illeti elég gyér a kínálat belőle Magyarországon. Ha van is, akkor sem lehet az árát igazán belőni, mert az eladó annyiért adja, amennyiért nem szégyelli. (Nagyjából 45-60eFt között lehet számolni vele.)
Persze még így is bőven olcsóbb, mint egy „modern” autófókuszos halszem.

A másik, ami vonzó az a képminősége. Na jó, ne várjunk minden hibától mentes képet, de arra számíthatunk, hogy ezzel lehet éles fotókat lőni. A széleken a CA jelentős tud lenni és még APS-C szenzorral is erősen vignettál (a sarkokban sötét ívek jelennek meg, ahol nincsen érdemi képrészlet). És hogy miért mondom erre, hogy ez olyan jó? Mert például a sokkal drágább Sigma 8mm-es halszem sem tud képminőségben jobbat. Bár kétségtelen, hogy ott van AF és a blendét a vázról lehet állítani.

Ami még baromi jó, hogy a kis gyújtótávolság miatt viszonylag hosszú záridőn is ki lehet tartani kézből az expót. Nekem pl. 1/10-en is sikerült több alkalommal értelmes képet készíteni.

A vignette eltűntetése nem túl nehéz művelet: az én cselem az, hogy a képet 4:3 arányban vágom. Ez alatt azt értem, hogy a rövidebb oldal hosszát megtartom és a hosszabbikból vágok, annyit, hogy a 4:3 arány kijöjjön. Ezzel a trükkel teljesen eltüntető a vignette.

Amire figyelni kell, hogy ne dőljön a képünk, mert a korrekcióval már értékes képrészleteket veszíthetünk.

Amiért annyira nem szeretjük

Becsillan. Sajnos a széleken nagyon hajlamos a becsillanásra. A közel 180 fokos látószög megnehezíti a dolgunkat abban, hogy a homorú felületű frontlencsén ne csillanjon meg egyetlen fényforrás sem.

Árnyék vagy a Nap. Nos, szintén a közel 180 fokos látószög egyenes következménye, hogy napsütéses időben vagy a Napot vagyunk kénytelenek a képre komponálni vagy saját árnyékunkat.

A fentebb már említett vignette és CA szintén a hátrányok közé sorolandó.

Nem a halszem teszi a képet


Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a 8mm-es gyújtótávolság kevésbé univerzális, mint bármilyen 24 és 150mm közötti objektív (csak mondtam 2 számot). És ami még fontos, hogy nem a halszem csinálja a jó képet, hanem a fotós. Tehát leginkább azok fognak majd vele igazán jó képeket csinálni, akik e nélkül is jó képeket csináltak. Ötletek nélkül ez sem több mint a kit objektív.

Na, ennyit a halszemről, most egy ideig nem lesz ilyen post. :)

2008. november 23., vasárnap

Wall-E


Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/15, ISO 400

Kicsit elhavaztam az utóbbi pár napban, ezért nem volt post mostanában. Sajnos a november és december hónapok egy kicsit mindig pörgősebbek a kelleténél.

Más: Tervezek egy projektet, amibe szeretnélek titeket is belevonni, de hogy miről is van szó, az egyelőre még titok. Erről lesz rendes post nemsokára, de addig is itt van kárpótlásul Wall-E a keletiből. :)

A mai nap tanulsága, hogy a Pelenget ki lehet tartani 1/10-en is frankón. :)

2008. november 18., kedd

Ezt nézd!


Fotós találkozó Normafán
Peleng 8mm/3.5,
F5.6, 1/400, ISO 1600 (véletlenül :) )

Ha legközelebb lesz ilyen, akkor egy külön postban szólni fogok előre, hogy minél többen tudjatok jönni. Kedvcsinálónak itt ez a fotó és egy másik a flickr-en, amin az összes résztvevő rajta van.

(A találkozót Réka szervezte.)

2008. november 15., szombat

Változó világ

Blogszájfel (a blogszemle analógiájára – tudom, szóviccrendőrség…)

Egy érdekes kérdést feszeget Szabolcs (Pihe) a blogján. A fotózás jelenlegi helyzetéről beszélgetett egy kanadai hivatásos fotóssal. Szóba került a mai fotósok helyzete, a fotós társadalom szintjei, az utóbbi időben ugrásszerűen megnövekedett amatőrök tábora és az ezzel kapcsolatos aggodalmak, valamint előkerült az örök érvényű igazság, miszerint a jó fotós legnagyobb erénye a szerénység.

Ezeknek a kérdéseknek egy részére próbálok reagálni ebben a postban.


Grafittis a Millenáris Parkban
Sigma 17-70mm, @28mm, F6.3, 1/500 , ISO 100

2,5dl vízhez öntsünk 50ml 10ml szörpöt

Úgy gondolom, hogy bár kétség kívül felhígult a fotós társadalom, de a technikai fejlődés és a digitális fényképezőgépek térhódítása rengeteg tehetséget hoztak a felszínre. Olyanokat, akik eddig a fotózás helyett otthon ültek és püfölték a számítógép billentyűzetét, TV-t néztek és hasonló „haszontalan”dolgokkal ütötték el az idejüket. Most pedig alkotnak, méghozzá jól. Sokan közülük sorozatban nyerik a fotópályázatokat és egyre jobb és igényesebb képeket készítenek. A magam részéről próbálom nem észrevenni az egyre több „hétvégi fotóst” és inkább igyekszem figyelemmel kísérni ezeknek a tehetséges amatőröknek a munkáját.

Legények a gáton

Sokszor ezen amatőrök nagyon nehéz helyzetbe hozzák a hivatásos fotósok egy részét, tipikusan a Szabolcs által említett 3. réteghez tartozó fotósokat. Hiszen ők azok, akik nem híresek, így nem tudják csupán a nevükkel eladni a képeiket. Nekik minden megbízásért keményen meg kell küzdeniük egymással és az egyre népesebb amatőrök táborával. De hogyan hozhat nehéz helyzetbe egy profi fotóst egy amatőr? Nos, nemcsak az amatőrök, de a sima hétvégi fotósok (vagy inkább az olcsó digitális gépek) is már sok munkát elvettek az utóbbi 10 évben a hivatásosaktól. Most pedig az egyre népesebb amatőr tábor kezd „hivatásosodni”. Ez alatt értem, hogy egyre több az alkalmi esküvői/családi fotós, akik egy nagy része az újdonsült, de tehetséges (vagy kevésbé tehetséges, de nagy önbizalommal rendelkező) amatőrökből kerül ki. Hogy ez jó e vagy rossz, azt nehéz megmondani, mert nézőpont kérdése a dolog. Az amatőrök és a megrendelők szemszögéből lehet akár (a kár) jó is, mert az amatőr pénzt keres, a megrendelő meg rendszerint olcsóbban jut hozzá a képekhez. Persze nem mindig a várt minőséget kapja. A hivatásos szemszögéből pedig egyértelműen rossz dolog, hiszen az amatőrök lenyomják az árakat és munkákat vesznek el az ezzel foglalkozók elől. Bár nem látok bele teljesen, de józanésszel gondolkozva úgy érzem, hogy ehhez az új helyzethez alkalmazkodniuk kell a hivatásosoknak. Versenyképesebb, kívánatosabb, minőségibb szolgáltatást kell nyújtaniuk a talpon maradáshoz. Ez pedig egyértelműen a megrendelőnek jó.

Negyvenkettő

De térjünk vissza az eredeti témára és nézzük, Szabolcs milyen kérdéseket szegez a post olvasóinak:

„Milyen ambícióitok vannak? Hová szeretnétek eljutni? Mi a célotok a fényképezéssel? Hová szerettetek volna eljutni, amikor megvettétek a gépet? Mi változott?”

Nos, a válaszokból kiderült, hogy a többség kedvtelésből fotózik, és egyáltalán nem tör profi fotós babérokra. Talán még az sem számít nagyon, hogy a többiekhez képest hol állunk, hiszen a lényeg, hogy a saját magunk által kitűzött célokat tudjuk elérni, érezzük jól magunkat és élvezzük a gomb lenyomását.

Ti hogy vagytok ezzel? Milyen fotósnak érzitek magatokat? Szeretnétek profik lenni? Szavazzatok!

(Az előző szavazás eredményeit itt tudjátok megnézni.)

2008. november 13., csütörtök

BME K épület, aula


Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/40, ISO 800

A fejembe vettem, hogy a BME K épüetében csinálok pár halszemes fotót. Az aula már egy ideje izgatta a fantáziamat, így többek között ott is lőttem pár képet. Az épület az egyetem egyik legrégebbi épülete (A wikipédia szerint a Ch épület a legrégebbi) ahol minden évben rangos ünnepi eseményeket szerveznek és filmes helyszín is volt már.

Próbáltam egy sajátos szemszögből lefotózni.

2008. november 11., kedd

Szemtelen kompozíció


Épületek a Hercegprímás utcában
Peleng 8mm/3.5,
F8, 1/200, ISO 200

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mitől függ, hogy az ember melyik szemével komponálja a képet.

Először azt hittem, hogy ennek köze van ahhoz, hogy jobb vagy bal kezes vagyok e. Aztán azon gondolkoztam, hogy vajon miért van az, hogy jobb kezes vagyok, bal szemmel komponálok és a lőtéren a jobb szememmel célzok? Végül rájöttem, hogy a lőtéren a puskát nem tudom máshogyan fogni (mert jobb kezes vagyok), ezért lehetőségem sincsen bal szemmel célozni. Amit mégsem értek, hogy akkor miért bal szemmel komponálok? Sokkal régebb óta járok lőni, mint fotózok, így logikus lett volna, hogy jobb szemmel komponáljak. Valamiért mégsem.

Ha van köztetek valaki, aki tud erre okosat mondani, az ne fojtsa magába! :)

Ti hogyan komponáltok? Szavazzatok! :)

2008. november 8., szombat

Ez az a ház...


Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1/20, ISO 800

Az "Életem egy hal szemével" című sorozat újabb darabja.

Lehet valamikor újra megcsinálom, mert közben van pár ötletem. És mondjuk legközelebb nem sötétedéskor csinálom, vagy tolok valami derítőfényt is. :)

Tudom, mondtam, hogy bele lehete esni a halszemes csapdápa, de akkor is szeretem. :) És bocsi, hogy mostanában magamat komponálom a képre, majd szerzek modelleket is, és portrézok jókat. Van is pár ötlet a fejemben. ;)

Csak időm lenne már, hogy összehozzak valami komolyabbat... :(

2008. november 7., péntek

Kiállítás a Blendében


Balról jobbra: Baumgartner Viktor (Röno), Lukács Gabi (Juice) és jómagam

Örömmel jelenthetem, hogy mától december 6-ig a Blende Club Café (Budapest, Király u. 100.) első emeletén megtekinthető Lukács Gabi (Juice), Baumgartner Viktor (Röno) és jómagam pár fotója.
A mini kiállítás összesen 15db 45x30cm-es fotót foglal magában.

A Blendét (amiről egyébként Rékuc blogján olvastam először) ezúton is ajánlom minden fotózással szimpatizáló sorstársnak (legyen amatőr vagy profi), hiszen egy nagyon hangulatos kávézó, és most talán az egyetlen kifejezetten fotósoknak szánt beülős hely a városban. Az itatós kenyeret meg tessék kipróbálni. :)

Köszönet ezúton is Ernőnek, a hely tulajdonosának a lehetőségért! (A fenti fotót is ő készítette.)

2008. november 2., vasárnap

Rend a lelke mindennek

Elcsépelt mondás?


Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1.6", ISO 400

Akkor miért pont a legkritikusabb helyzetekben merülnek fel a következő problémák:
  • Nem töltöttem fel az akksikat. (Tipikusan indulás előtt.)
  • Hol van az objektív kupakom? (Ugye, ugye? :) )
  • Elfelejtettem feltölteni a képeket a kártyáról, az meg tele van. (Mindezt a Hortobágyon pazar naplementében a darvak vonulásakor? Ciki. :) )
  • A Bélánál maradt az állványom. (Mert ugye miért ne pont most lenne rá szűkség?)
  • Stb.

Vagy az aznapi első expoálás után:

  • A francba! ISO 1600-on felejtettem… (Nem baj Zsolti, úgyis hangyákat akartál fotózni.)
  • Követő AF/MF módban felejtettem. (Robikám, a velős kép éles pont nélkül is tud beszédes lenni.)
  • Időzítőn hagytam. (- Na, elkaptad, ahogy Jolánt beledobtam a szökőkútba? – Lacikám, lehetne még egyszer? Időzítőn hagytam…)
  • Fénymérés sem az, ami éppen kellett volna, (Ne búslakodj, majd azt mondjuk, hogy high-key!)
  • Stb.

Ugye ismerősek ezek a dolgok? És gondolom, ezek mindenkivel akkor fordulnak elő, amikor megcsinálta volna élete nagy képét. Aztán lehet a fejünket a falba verni. De mégis hogy készüljünk fel erre?

Véleményem szerint a megoldás egy rendszer kialakítása, amihez aztán tartjuk magunkat.

Én a következőket teszem közvetlenül fotózás után:

  1. Feltöltöm a képeket a számítógépre,
  2. Törlöm/formázom a kártyát,
  3. Akksikat a töltőre teszem,
  4. Leltározom a felszerelést (jobb ilyenkor keresni a holminkat, mint egy hét múlva, amikor már azt sem tudjuk hol jártunk és mit csináltunk).
  5. A cuccokat mindig a megszokott helyre teszem vissza. (A fotós felszerelés ne legyen szanaszét a lakásban, mert vagy nem lesz meg, amikor kell vagy ráborul a kávé/a gyerek azzal fog játszani/stb. és elromlik.)
  6. A gépet az általam megszokott alapértékekre állítom vissza. Nálam ez: M mód, sorozatlövés, ISO 200, F8, 1/125, AF, Középső AF pont aktív, Auto White Balance, kiértékelő fénymérés (az én gépemen nincs spot fénymérés)

Ez utóbbi pontról azt hiszem érdemesebb többet is beszélni. Vajon miért fontos az, hogy pont ezek az értékek legyenek? Nos, a válasz az, hogy nem fontos, hogy pont ezek legyenek, de jó, ha van egy kiindulási állapotunk, amihez hozzászokunk, így minden fotózáskor ugyanonnan indulunk.

Ezzel a 6 ponttal elérhetjük azt, hogy fotózáson már ne a felszerelés miatt kelljen aggódni, hanem lehessen 100%-ban a témára koncentrálni.

Szóval, tartsatok ti is rendet!