Peleng 8mm/3.5, F5.6, 1.6", ISO 400
- Nem töltöttem fel az akksikat. (Tipikusan indulás előtt.)
- Hol van az objektív kupakom? (Ugye, ugye? :) )
- Elfelejtettem feltölteni a képeket a kártyáról, az meg tele van. (Mindezt a Hortobágyon pazar naplementében a darvak vonulásakor? Ciki. :) )
- A Bélánál maradt az állványom. (Mert ugye miért ne pont most lenne rá szűkség?)
- Stb.
Vagy az aznapi első expoálás után:
- A francba! ISO 1600-on felejtettem… (Nem baj Zsolti, úgyis hangyákat akartál fotózni.)
- Követő AF/MF módban felejtettem. (Robikám, a velős kép éles pont nélkül is tud beszédes lenni.)
- Időzítőn hagytam. (- Na, elkaptad, ahogy Jolánt beledobtam a szökőkútba? – Lacikám, lehetne még egyszer? Időzítőn hagytam…)
- Fénymérés sem az, ami éppen kellett volna, (Ne búslakodj, majd azt mondjuk, hogy high-key!)
- Stb.
Ugye ismerősek ezek a dolgok? És gondolom, ezek mindenkivel akkor fordulnak elő, amikor megcsinálta volna élete nagy képét. Aztán lehet a fejünket a falba verni. De mégis hogy készüljünk fel erre?
Véleményem szerint a megoldás egy rendszer kialakítása, amihez aztán tartjuk magunkat.
Én a következőket teszem közvetlenül fotózás után:
- Feltöltöm a képeket a számítógépre,
- Törlöm/formázom a kártyát,
- Akksikat a töltőre teszem,
- Leltározom a felszerelést (jobb ilyenkor keresni a holminkat, mint egy hét múlva, amikor már azt sem tudjuk hol jártunk és mit csináltunk).
- A cuccokat mindig a megszokott helyre teszem vissza. (A fotós felszerelés ne legyen szanaszét a lakásban, mert vagy nem lesz meg, amikor kell vagy ráborul a kávé/a gyerek azzal fog játszani/stb. és elromlik.)
- A gépet az általam megszokott alapértékekre állítom vissza. Nálam ez: M mód, sorozatlövés, ISO 200, F8, 1/125, AF, Középső AF pont aktív, Auto White Balance, kiértékelő fénymérés (az én gépemen nincs spot fénymérés)
Ez utóbbi pontról azt hiszem érdemesebb többet is beszélni. Vajon miért fontos az, hogy pont ezek az értékek legyenek? Nos, a válasz az, hogy nem fontos, hogy pont ezek legyenek, de jó, ha van egy kiindulási állapotunk, amihez hozzászokunk, így minden fotózáskor ugyanonnan indulunk.
Ezzel a 6 ponttal elérhetjük azt, hogy fotózáson már ne a felszerelés miatt kelljen aggódni, hanem lehessen 100%-ban a témára koncentrálni.
Szóval, tartsatok ti is rendet!
Bejegyzések
9 megjegyzés:
Jó összeállítás. Hasonló a rendszerem, de azért mindíg van rés a pajzson :) Legutóbb teljes fényerőn felejtettem az LCD-t, aztán csak néztem miért lesz minden kép durván túlexponált.
Vagy mikor felkeltem hajnalban ködös temetőt fotózni, autóztam egy fél órát, majd a fagyos sötétben derült ki hogy az aksi kapacítása ilyenkor jóval kisebb mint a megszokott és mégis fel kellett volna tölteni. Le is merült pár expo után.
Jó a lista, nekem is van hasonló, bár néha kimarad egy-két pont :)
Az 5. pontot egészíteném kicsit: az alap felszerelés részei mindig a táskában útra készen állnak. Sosem lehet tudni, mikor kell lekapni a polcról és menni, ha téma vagy ihlet van.
Rivera: igen, az akksira nekem is kell majd figyelnem, ha jönnek a hidegebb idők. Szerencsére eddig a 2db kihúzta mindig egy egész napig, még télen is. De gondolom azóta használüdtak egy cseppet.
H: igen, nálam is így van. Pl.: lens pen, a váz, pót akksik, érme, toll, papír, calcium tabletta, törlőkendő, papírzsepi mindig van a táskában. :) Az objektívek és egyéb tartozékok (pl.: vaku, szűrők, távkioldó)erősen változnak, de a kis fix 50-es általában nálam van. :)
Nekem korábban egy olyan gépem volt, aminek nagyon könnyen elcsavarodott kis erőhatástól is a módválasztó tárcsája. Egy alkalommal a barátom esküvőjén fotóztam....végig portré módban. szerencsére a 350D-nek nem csavarodik el könnyen, így ilyen gondom már nincs, de mindenképp hasznos kis összefgoglalás volt, köszönet érte :)
jó a post és szellemesek a szituációk :) ki nem járt már így? Én a felkészülési listát egy további ponttal egészítem ki, amikor fotózom. Némi gyakorlás után már gyorsan megy az expobeállítás, ezért, amikor járok-kelek géppel a nyakamban, szinte öntudatlanul állítom a fényviszonyokhoz sacc/kb megfelelő expot. Pl. ha napfényből bemegyek egy templomba, akkor egyből 1.8, ISO400, 1/100. Ha kimegyek, ISO100, f8, 1/800. Anélkül, hogy akár a keresőbe belenéznék. Így aztán könnyebb elkapni a pillanatot, ha gyorsan szemhez kell emelni a gépet, eközben a finomhangolást gyorsan elvégzi az ember :)
Ezért is remek találmány a c1,c2,.. mód. Ha beállítod, pl.: AV 5.6, ISO 400-ra, stb. és az auto power off funkciót 4-5 percre, akkor minden újraéledésnél visszaáll az eredeti kombó.
Velem, egyébként előfordult már, hogy otthon hagytam minden kártyát és akkut, az alapos előkészületeknek hála. Sőt, egyszer lelkesedésemben a gépet is :/
..de alaposan megjegyeztem mindent.
oh hányszor esem én isbba a hibába, hogy magas iso-n hagyom a gépet :)
meg azért is sokszor szoktam szentségelni, amikor valami miatt átrakom a gépet raw+jpeg-ről csak jpeg-re, és elfelejtem visszaállítani, pedig nagy szükségem lenne a raw-ra :)
Tökre örülök, hogy megmozgatta a dolog a fantáziátokat. :)
Réka: a reflexből átálítás nem is rossz dolog, lehet rászoktatom magamat én is. :)
Pé: nem mindenhol van C1 és C2 mód. Ilyenkor a Réka által használt megoldás tud a nyerő lenni. A gép otthonhagyós sztorin jót nevettem. :)
Eleven: üdv itt is. :)
Fúúúú, marhanagy kép, gratula!!!! :)
Megjegyzés küldése