Kalapos

Rég volt már önarckép. :)

Egyébként baromi nehéz ilyet csinálni, mert ki kell mérni, hogy hova álljon az ember. Ugye ez a fókusz miatt fontos. No, meg fényt mérni sem lehet rendesen. Úgyhogy volt pár teszt kép előtte, aztán jól bezúztam manuálba érzésből. Most egy ilyen kalapos dolgot találtam ki hozzá.

Oké, megborotválkozhattam volna előtte... :)

A fényforrás a balogh lámpa volt.

Canon 70-200mm, @70mm, F5.6, 1/60, ISO 400

Tessék figyelni az objektív tipusát! Igen, megvan a Canon EF 70-200mm f/4L USM. :)

Dzsigoló

Nehezen bírtam, hogy nem készíthettem mostanában minőségi képeket, pedig én azokat szeretem. Muszáj volt valamit alkotnom, mert az utinapló nem egy kreatív műfaj. Bár kétségtelen, hogy sokszor az jobban érdekli a közönséget, mint a kevés izgalmat adó steril körülmények között készült képek. Pedig én most pont ezt a szörnyűséget követtem el ellenetek. A következő pár kép erejéig büntetni fogok, úgyhogy 12 éven aluliaknaknek csak nagykorú felügyeletével ajánlom. :)

Úgy döntöttem veszek háttérnek való anyagot, ha már műtermi fotót akarok csinálni. El is mentem az Üllői és a Mester utcai villamosmegállók között levő körúti méterárú boltba. Egy "erdő" mintájút és egy barnát vettem, de lehet rossz döntés volt az adott anyag, mert csillog. Mindegy, legközelebb okosabb leszek.

A balogh lámpámra tettem két réteg sütőpapírt (mert az olyasmi mint a pausz, csak kevésbé túzveszélyes) és megpróbáltam utánozni a napfényt. Vagyis felülről 45 fokban világítottam meg a modellemet. Lehet, hogy a képek ennek ellenére nem lettek valóban minőségiek, de legalább játszadoztam egy kicsit a fényekkel.

A sorozatnak a dzsigoló címet adtam.

Ez lett belőle:





A képek a Lócitól kölcsönkapott Canon EF 50mm 1:1.8 objektívvel készültek.