Cikkek Video Facebook Twitter Flickr Adok-Veszek FAQ Olvasóim

Copyright

Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!

2008. február 27., szerda

Szófia I.

Világos volt már, de még forgolódtam az ágyban. Csak reméltem, hogy nem nyomtam már le az órát és időben vagyok. Ennek ellenére megvártam, míg csörgött.

Tegnap este már összeszedtem a cuccok nagy részét, listát is csináltam, hogy mit kell magammal vinni. Akksik feltöltve: fényképező, telefon, laptop, pda. Minden útrakész. A takarítást és a végső bepakolást viszont mára hagytam.

9:00 Nagy nehezen kimásztam az ágyból és feltettem egy adag vizet teának, majd rádöbbentem, hogy nem ártott volna jobban összepakolni előző nap. Mindegy, már megszoktam magamtól. Megcsináltam a teát és elkezdtem rendbe rakni a konyhát, meg a közös helyiségeket, mert Andrásék holnap jönnek haza.

10:00 még mindig pakolok. Azon gondolkoztam, hogy be kellene ugrani a Plusba valami kajáért, mert nem lenne jó ennivaló nélkül maradni. Persze 11:00 körül el kellene majd indulni, mert kb. 1 óra a reptér innét.

11:10 Sikerült leérni a Plusba. Vettem vész esetére kekszet. Aztán irány a busz, mert késésben vagyunk. 7-es busz, metró. A Kőbánya-Kispesten teljesen véletlenül összefutottam Mapéval meg a barátnőjével. Ő is Szófiába jön, a BME-t fogja képviselni.

11:40 Irány a 200-as busz, ami kivisz a reptérre. Azt hittem hamarabb meglesz ez a része, de a busz mindenhol megáll és még gyorsan sem megy. Délre kint akartam lenni, mert olyan jegyem volt, amit még ott kint át kellett vennem a Malév irodában.

12:15 A többieknek persze volt internetes jegyük, csak nekem kellett ilyesmivel szórakozni. Információ, Malév iroda. Nem voltak sokan szerencsére. Féltem, hogy itt is ki kell majd várni a soromat, ami Check in vége előtt alig fél órával határozottan nem vicces dolog.

12:25 Check in. Már a jegyemmel álltam a sorban a Check in pult előtt, szerencsésnek érezve magam, hogy a jegyátvétel ilyen simán ment. Csomag leadva, írány a biztonsági kapu és a vámmentes övezet.

12:50 Boarding. Utolsók között szálltuk fel a gépre, mert még a Check in-nél összefutottunk Balázzsal (szintén BME) és barátnőjével és most a lányok leléptek, rájuk kellett várni. Tipikus. J

13:05 Felszállás. Végighallgattunk a Safety demo-t, vagyis a mit-hogyan csináljunk, ha baj van és egyéb tájékoztató dolgokat. Aztán irány a kifutó. Azt hiszem egyszer mindenkinek érdemes megnéznie, milyen Budapest felülről. Lélegzetelállító. Sajnos felszállás közben nem lehet fényképezni, ezért nem tudom megmutatni nektek.

A repülőn végre megebédeltem. Csirkés szendvicsre és kólára esett a választás. Igazán jól esett, mert a reggeli csupán egy fél pirítós volt. Belgrád felett a repülési magasságon (kb. 9000m) -53C volt. Igazán meglepő. Az út nagyon rövid, mindössze 1 óra 20 perces, ebből 15 perc a felszállás és 15 a le.

Szófiához közeledve feltűnően más a színe a földnek, mint Magyarországon. Itt valahogy minden barna volt, míg nálunk olyan zöldes.

15:30 Szófa, reptér. Hogy miért nem 14:30? Azért mert más az időzóna, itt 1 órával több van. Útlevél ellenőrzés, csomagátvétel. Balázséktól elbúcsúztam, mert ők valami városszéli 4 csillagosban laknak jó messze mindentől.

Belevetettem magam a pénzváltó keresés hadműveletébe, merthogy nálam csak euro volt. Ezután szereztem gyorsan helyi tömegközlekedéshez jegyet és megkerestem a buszomat.

16:00 284-es busz. Az új reptérről ez visz be a városba. Az első meglepetésem, hogy a buszon semmiféle tájékoztatás nincsen. Semmilyen megálló nincs kiírva és be sem mondják Ez nem is meglepő azok után, hogy a hivatalos tömegközlekedési térképen sincsenek megállók feltüntetve. A bolgárok úgyis tudják. Ez igazán kedves. De ez a fajta „tájékoztatás” eddig úgy tűnik, helyi jellegzetesség, (merthogy például utcatáblát sem láttam még eddig).

Hát nem egy BKV. Most tessék kicsit magunkba nézni (mit is szidunk mi). Itt a buszok úgy indulnak, hogy az ajtó még nyitva van. Ha bénázol, így jártál és ha nem ugrasz le időben megállás után, simán fent maradsz. Ez is kedves. De van még egy apróság: nekem elvileg a 284-es végállomásáig kellett mennem és onnét továbbmenni. Ez egyszerűen hangzik. Ha megáll a busz, a végén leszállok és kész. Igen, de nem áll meg, mert körbe megy. Ráadásul visszafelé más útvonalon. Ügyes. Erre akkor eszméltem rá, amikor egy ugyanolyan megállóban, mint a többi, mindenki leszállt és új nép özönlött fel. Nos, amikor már azt látod, hogy jönnek felfelé, felejtsd el, hogy le fogsz szállni. Nem fogsz. A busz nyitott ajtóval már indul is. Sebaj, a következő megálló talán nem lesz messze. Ez bejött. Egy nagy park mellett le is szálltam és elővettem a GPS-es PDA-t, amit előző nap szereztem be a cégtől. Hamar megtalálta a műholdat és megkerestettem vele a hotelt. Nem tűnt messzinek, így legyalogoltam.

16:50 A hotel. Kívülről tényleg olyan, mint képen. Viszont belülről… Hadd mondjam, hogy nem vagyok lenyűgözve. Fizetni előre kellett és hiába euróban van megadva az ár, abból nem tudnak visszaadni. Remek. Így történt, hogy egy részét euróban, míg a másikat bolgár levában fizettem ki.

A szoba itt egész konkrétan tényleg csak egy szoba. Ágy, szék, éjjeli szekrény, fogas. Ruhásszekrény nincs. Minek igényeskedjünk, ha ott a fogas? Amit nem soroltam fel, az minden egy közös részben van, amin talán 4 szoba osztozik. Az enyém a konyhából nyílik és az ajtaján tejüveg van. Ez azért praktikus, mert ha véletlenül valaki itt mászkál este, arról biztosan tudni fogok. Sebaj. A padló valami régi parketta és egyfolytában hallani a felső szomszédot. Ha este is ennyit fog mászkálni, nem sokat fogok aludni. A szoba ablakából pedig csodás kilátás nyílik egy volt szocialista ország fővárosának jellegzetes belsőudvarára. Nem mondom, vendégmarasztaló.

17:30 Fedezzük fel a környéket! A kaja a legfontosabb, úgyhogy elmentem terepszemlére. Van valami főutca-szerűség innét nem messze. Az árusok mindenhol ugyanazt az árut árulják és számomra megfejthetetlen ennek a tárgynak a miléte (mármint, amit mindenhol árulnak). Olyasmi, mint amikor régen anya fonalból babát csinált meg pompom-ot. Ez valami éppen aktuális őrület lehet errefelé. Visszafelé találtam egy Pizza Hut-ot, ahol láttam, hogy van free wifi, így gondoltam visszaugrok a gépemért a hotelbe és a vacsorát a gép előt töltöm majd.

17:50 Hotel. Gyorsan fel akartam tölteni a képeket a gépre, hogy a blogra feltolhassam őket, mire kiderült, hogy itt is van wifi. Méghozzá ingyen. Első pozítív élmény, legyen még sok ilyen. Viszont éhes vagyok, úgyhogy akkor pizza lesz elhozatalra.

18:00 Pizza Hut. Tudnak angolul. Nagyszerű. Normál görög pizza elvitelre, meg egy Pepsi. Míg készült a pizza neteztem a PDA-ról, meg néztem a bolgár felszolgáló csajokat. Nem is rosszak, lehet holnap is pizzát vacsorázok.

18:20 Hotel, sötét. Kiderül, hogy a szobámba piros izzó van (az egyetlen lámpába). Az ágynemű is piros (selyem). Igazán hangulatos, de ezt a helyet most nem éppen egy olyan hotelnek érzem, ahova üzletemberek járnak. Gondolom értitek. Bár eddig nem tapasztaltam semmi vészes dolgot.

Még valami a hotelről: a neve Red Bed and Breakfast. Oké a red bedet már megtaláltam, de mi a helyzet a reggelivel? Nos, a reggeli igazából itt egy érdekes állatfaj. Amikor meghallottam, hogy mikortól van, azt hittem a kiscsaj nem tud angolul és félrebeszél. Sajnos nem. Tényleg 10:15-től 11:15-ig van. Igazán kedves, ezzel jól megoldható, hogy a többség ne vegye igénybe ezt a szolgáltatást. Képzelem, ahogy a kedves vendég a falat kaparja éhségében negyed 11-ig. Mindenesetre furcsa.

18:30 Kaja, aztán megírtam ezt, amit most olvastál.

Holnap próbálok képeket csinálni. Viszont most Ági kis gépe van csak nálam, így ne várjatok művészi képeket. Ez most egy élménybeszámoló csupán.

Nincsenek megjegyzések: