Mostanában egyre többször olvasok olyan cikkeket, melyben a strobist jelenséget kritizálják. Bár a blog olvasói valószínűleg tudják, hogy mi az a strobist, azért igyekszem pár mondatban összefoglalni azoknak is, akiknek ez a szó nem mond semmit.
Learn how to light*
A strobist, vagy inkább Strobist szó alatt David Hobby amerikai fotográfust és az ő általa vezetett, megegyező nevű fotóblogját szokás érteni. A strobist szó a strobe (stroboszkóp, vaku) szóból származik.
David Hobby munkásságának köszönhető, hogy a világon fotósok sokasága kezdte el intenzíven használni a kis rendszervakukat kamerán kívüli (angolul off-camera) üzemmódban. Bár maga a technika régóta adott volt, mégsem terjedt el olyan mértékben, ahogyan aztán később Hobby blogjának hatására. Tulajdonképpen egyfajta új őrületet indított el, és hirtelen rengetegen kezdték úgy gondolni (köztük én is), hogy az élet 2,3,4,... rendszervakunál kezdődik. A Strobist blog fő témája a világítás, melyet az esetek döntő többségében ezekkel a rendszervakukkal oldanak meg. A strobist-ok vagy sztrobisták** (alakítjuk a nyelvet) ennek a műfajnak a hű követői.
Hobby a Strobist blog segítségével igazi globális közösségi életet indított be. Követőinek sokasága osztja meg egymással tapasztalatait, ötleteit és tudását az internet adta kommunikációs csatornákon keresztül, vagy nem egyszer közös fotózások alkalmával (lásd: Budapest Strobist Meetup). Bibliájukat, a Lighting 101 nevű tananyagot a világ számos nyelvére lefordították már, többek között magyarra is.
Az érem másik oldala
A stílus ellenzői azonban azt kifogásolják, hogy az túlságosan techno-fetisiszta. A fotósokat a mesterséges, kreált látvány készítésére ösztönzi, és túlságosan nagy hangsúlyt fektet az eszközökre, ezáltal pedig sokkal kisebb hangsúlyt kapnak a hagyományos fotográfiai értékek***.
Bár Hobby kétség kívül rengeteg amatőr és profi fotóst hozott lázba, vajon mennyire követendő ez a trend? Valóban tompulnak az értékek, és az eszköz kerül előtérbe?
Egy kis vitaindító fricska (önnön magamnak is) a végére:
"[...] being a strobist equals being an amateur. The pro does not worship his equipment."ami magyarul valami ilyesmi:
"Sztrobistának lenni egyet jelent az amatőrizmussal. A profi nem imádja a felszerelését."A fenti idézetet Radványi Tibor egy régebbi blogpostjából ragadtam ki (azon belül is egy olvasói reakcióból), ami egyébként az egyik témaindító bejegyzés is volt egyben. Aki beszél angolul, bár itt most olvasni kell (tréfarépa), annak mindenképpen ajánlom!
Persze felmerül a rafinált kérdés, hogy vajon lehet e eszközimádat nélkül sztrobistának lenni vagy ez a két dolog teljesen elválaszthatatlan? Hol a határ? Világíthatok egyáltalán anélkül, hogy rám sütnék ezt a jelzőt?
Savazás****
A témában egy szavazást is indítottam 3 választási lehetőséggel:
- Szükség van a tapasztalatszerzésre, világítást csak így lehet tanulni. Szerintem nem káros, hanem kifejezetten hasznos.
- Sok világítással kapcsolatos tudást, tapasztalatszerzési lehetőséget ad a fotósoknak, bár sajnos sokan tényleg átesnek a ló túloldalára. Hasznos, de sokakat rossz irányba visz el.
- Úgy gondolom, hogy túl nagy a hangsúly az eszközön, érdemesebb lenne inkább a régi nagy nevektől meríteni ötleteket. Kifejezetten károsnak tartom.
Láb
* Tanulj meg világítani! - A Strobist blog mottója.
** Mit fogok én kapni a sztrobista és a sztrobizmus szavakért... :)
*** fotográfiai érték: kíváncsi lennék egy-két általatok adott definícióra.
**** Nem írtam el ;)
Bejegyzések
12 megjegyzés:
Azzal együtt, hogy nagyon tisztelem a technikai felkészültséget, amely a strobist fotókhoz elengedhetetlen - még nem láttam olyan strobist fotót, amely megérintett volna olyan módon, mint ahogy egy természetes fényeknél készült fotó képes.
Előbb tanuljak meg rendesen fotózni aztán majd jöhet az ezernyi vaku, kiegészítő és a sok felszerelés. Egyelőre a természetes fényt én is jobban kedvelem.
Szerintem nagyon jó móka, bevezeti az egyszeri halandó amtőr fotóst a világítás világába. Az én olvasatomban a lighting 101 és maga a blog direkt a szerényebb használt felszerelés használatára ösztönöz, és azt sugallja, hogy a kép minőségének nem a felszerelésed hanem kreativitásod szab csak határt.
Szerény véleményem szerint ez sem olyan vita amit össze lehetne vetni akármivel. Nem is értem, mi erre a nagy felhajtás. Úgy gondolom ez egy más stílus és egy más irány, ellenben a természetes fénnyel. Más művészet beállítani a fényeket és megkeresni azt. Szerintem egyik sem megvetendő. - mondom én, a nagy amatőr. :)
Sokan valoban atesnek a lo tuloldalara, ekkor jonnek az eltulzott fenyhatasok - amik kb hasonloan termeszetellenesek, mint a tulszaturalt hdr, es egyeb eros PS szurok hasznalata. Ezek az vilagitastechnikai effektek onmagukban teljesen helyenalloak, de nem feltetlenul azon a kepen es ugy ahogy sokan hasznaljak. Viszont ha jol banik a delikvens a vakuval, es termeszetes fenyhatasoknak megfelelo kornyezetet kepes eloallitani akarhol, akkor a technikai reprodukalhatosag igencsak elonyere valhat kesobb, egy-egy otlet megvalositasakor.
Réka rávilágígott a lényegre, de nem a vakuk használata ront el egy fotót, hanem az, hogy a vakukra koncentrálnak túlságosan és nem a művészi értékre.
daweoff: Szerintem egyáltalán nem más stílus, mert hogy a vaku használata nem stílus, hanem eszköz.
Én is elkövettem azt a hibát, hogy egyre gyakrabban használtam vakut a természetes fény mellett, gyakran ez lett a fő fényforrásom, és túlbonyolítottam azt, amit sokkal egyszerűbben is megoldhattam volna. Most már próbálom úgy használni a vakut, hogy ne legyen észrevehető.
Én úgy gondolom, hogy ha nincs szép természetes fényed, akkor magadnak kell csinálnod. Az én táskámban is 3+ rendszervaku van, de ha adott a szép fény, akkor eszemben sincs előkaparni ezeket.
Amúgy meg: amatőrnek lenni jó! Amikor amatőr fotós vagyok, akkor sokkal többet engedhetek meg magamnak, hiszen alapvetően magamnak fotózok. Hogy ezt milyen eszközökkel érem el, az kizárólag az én dolgom, amíg a látvány megközelíti azt, amit elkészíteni szerettem volna. Amikor pénzt kapok a fotózásért, akkor leszűkül a kísérletezések köre, és a jól bevált technikákat alkalmazom, és igen, ekkor valóban szigorúan használati eszköz a fényképezőgép és nem egy kreatív varázspálca.
@Fábián Gábor: szerintem jól megfogtad a lényeget.
Nagyon frankó a természetes fény, de a napot nem lehet megkérni hogy honnan és milyen erővel süssön. (Meg nem is mindig lehet akármerre fordulni / állni.)
Szóval jól jön, ha az ember tudja kezelni a vakut vagy akár vakukat, meg tudja, hogy nem kell annak feltétlenül a gépvázon csücsülni, csak ne vigye túlzásba.
Kb. olyan ez, mint csajoknak a smink: akkor az igazi, ha nem tudatosul igazán hogy van, csak simán szebb aki viseli.
Na pont most kezdtem el egy – szokásos elnagyolt –sorozatot a házi fotóstúdióról. ( http://www.fotonlog.hu/2009/10/m-hazi-fotostudio.html )
Szerintem a lényeg pont az, hogy kisebb beruházással lehet profi képnek látszó fotót csinálni régi manuális vakukat (meg egy csomó mást – mondjuk fehér kartont derítőlap/derítés helyett) használva. És közben megtanulsz egy csomó dolgot, hogy amikor beszabadulsz egy igazi stúdióba otthon érezhesd magad.
Amúgy azok a képek amikben az a lényeg, hogy déli nap fényét elnyomjuk a vaku villanásával nekem se jönnek be, épp az öncélúságuk miatt. Egyszer érdekes volt többször már nem az.
Viszont úgy deríteni egy ellenfényes képet, hogy ne vegye észre rajta a néző, hogy beavatkoztál, az szép teljesítmény.
Én Newsy-vel értek egyett. A magyar világítási ABC nekem is azt súgja, hogy nem feltétlen szükséges profi felszerelés. Szerintem se, sokkal fontosabb a lelkesedés, kitartóság, sok gyakorlás, nameg a jó ötletek sem ártanak. Az, hogy az elején nem jön minden össze csak jó, mert ilyenkor meglátjuk hogy ki kitartó, vagy ki nem gondolja olyan komolyan.
Én most mélyedek el jobban ebben a témában, most szerzek be egy SB-80Dx-es vakut a meglévő SB-600-om mellé, meg hozzájuk néhány (létfontosságú) kiegészítőt.
Kíváncsi leszek mit fogok tudni kezdeni a vakukkal...
A cél szentesíti az eszközt. Szóval elnézést kérek.
Egyébiránt én továbbra se vetném meg ezt a dolgot. Úgy gondolom, hogy ez nem olyan, amin egyátalán vitázni is érdemes lenne. Ők ezt csinálják mer ez tetszik nekik, ezt tudják, ezt értékelik, mint másik a természetes fényt. Szerintem attól ők nem feltétlen lesznek amatőrök mer eszközöket használnak. Mér ne használná? Sőt, ha nem használhatnánk eszközöket mér vagyunk emberek?
Talán mer nem használja a természetes fényt attól ő rosszabb? Áhh. Engem speciel hol érdekel hogy az asztalos hogy vágja az irodalmat miközben nekem egy szép szék kell. Szerintem nem megvetendőek. Ha nem tetszik ne nézz oda, ennyi. Ha neked a Nap kell, akkor barátkozz vele.
Ui.: nem fogok visszajönni elolvasni mit válaszolt rá valaki, mert lusta vagyok, meg egyébként is. ha valami problémája van valakinek megtalál flickren meg máshol is közvetlen.
A vaku - függetlenül attól, hogy az egy rendszer- vagy stúdióvaku - egy ugyanolyan eszköz a fotós kezében, mint a Photoshop/GIMP, az előhívó oldat és lehetne sorolni a végtelenségig.
Minden eszköz használatát lehet túlzásba vinni, de egyrészt ezek ingerküszöb függők másrészt egy "amatőr" elsősorban magának és a fotózás szeretetének fényképezzen és ne másoknak...
Személy szerint egy kisebb stúdióvaku szettel próbálkozom, és bár még nem tudtam olyan képet csinálni, amivel elégedett lennék mégis el vagyok ájulva attól, hogy a fénnyel hogy lehet játaszani és látom benne az ezer meg egy lehetőséget.
Megjegyzés küldése