Egy ígéretemnek teszek eleget, miszerint visszatérek a korábbi angol nyelvű cikkre. A téma egyébként felettébb aktuális, mivel az 5 pontos kívánságlistámról ma egy tétel kipipáltam.
A fent említett bejegyzés lényege nagyjából a következő volt. Mostanában egyre többen játszadozunk kis rendszervakukkal, és sokan egyre inkább ebbe az irányban fejlesztjük magukat. Ennek ellenére nem árt néha a vakukat a táskában hagyni, és játszani kicsit a rendelkezésre álló természetes fényekkel. A kis vakuk nagyon jók, mert segítségükkel sokat lehet tanulni a világításról, a fény tulajdonságairól, de nagyon könnyű túlzásba vinni a használatukat, pedig természetes fénnyel is lehet igazán jó dolgokat összehozni.
Én ma szereztem be egy nagyobb méretű, de még egy ember által összehajtogatható derítőlapot. Ennek segítségével remélhetőleg jobban ki tudom majd használni a természetes (és mű) fényeket. Persze, én is átestem a kezdeti bénázásokon, miszerint kivenni még pompásan sikerült a táskájából, de valahogy visszafelé nem igazán akart összejönni a mutatvány. A bénázás egyéb iránt nem veszélytelen a férfi fotósok számára. (Nem röhög. :)
Csak, hogy érzékeltessem a dolog nehézségét:
Igen, abba a kicsi, fekete, kör alakú tokba kell belevarázsolni azt a lekerekített oldalú, bazi nagy téglalapot. :)
Ezután jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a Google-ben rákeresnék a a "how to fold a reflector" kifejezésre? Mint az várható volt, egy rakás Youtube-os találat született, melyek segítségével sikerül legyőzni azt a piszok derítőlapot. :)
Azonban jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a bénázásommal. :)
Na és így kell tisztességesen csinálni:
Bejegyzések
7 megjegyzés:
Ügyes megoldások, de Gavin Hoey videó remek darab :)
Én is épp mostanában szeretnék egy ilyet!
Gyakorlott összehajtogató vagyok, mert van egy utazó babaágyunk, ami hasonló, csak még háromdimenziós is (egy ovális alaplapnak falai vannak). A lapok lehajtása után ugyanígy kell összehajtani és egy olyan tasakba belepréselni, ami kezdetben lehetetlennek tűnik.
Hehe..."STFG" milyen jó módszer. :P Elképzellek, amikor otthon egy fél óra után az összes lehetséges formát kiorigamiztad belőle, csak épp a megfelelőt nem. :P
Ez nagyon jó volt. Emlékeztetett saját első kísérleteimre a hasonló szerkezetű szürke háttérrel. :-)
Én nagyon röhögtem magamon.:-)
H: érdékes egy fazon az biztos. :)
Szilvie: na, az is izgalmas lehet! :)
Maci: az SFTG rövidítést nem értem, de lehet nem is baj. :) Amúgy nem játszottam vele túl sokat, a fájdalmas kontakt után jött a Google. :D
Tibor: :)
Én a tárgyfotós sátorral jártam igy annó, hogy hogyan is kell elkezdeni behajtani, de az alkoholos filcel való megjelolgetés bejott, nameg az ejtőernyős múlt, de az még durvább :D
ismerős probléma!:))
én is levertem vele pár dolgot a szobában mire először sikerült összerakni, pedig az enyém valamivel kisebb.:)
Megjegyzés küldése