Cikkek Video Facebook Twitter Flickr Adok-Veszek FAQ Olvasóim

Copyright

Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!

2009. január 18., vasárnap

Játszunk riporteresdit!

Apróbetüsök előre!

Úgy gondoltam, hogy a tegnapi Bamako-s riport után megér pár mondatot, hogy hogyan is készültem az eseményre.

Kéretik figyelembe venni, hogy a lent írtakat egy amatőr fotós és nem egy fotóriporter írta. Ezzel együtt jelezném, hogy ezen bejegyzés tartalma nem feltétlenül állná meg a helyét egy valódi riporteri munka kapcsán. Mondjuk úgy, hogy a riport kategóriával kacérkodó amatőrök számára egy-egy saját projekt erejéig hasznosak lehetnek az alábbi bekezdések, de semmiképpen nem az a cél, hogy megmondjam a tutit. Ezek egy része saját tapasztalat, míg másik részét egy fotóriportertől gyűjtöttem be.

Információ, információ, információ

Az első és legfontosabb, hogy legyünk tájékozottak. Érdemes egy programfüzetet végigolvasni, hogy mikor és milyen események lesznek, és az a rendezvény melyik részén fog történni. Ezután lehet átgondolni, hogy milyen képekre van esélyünk.
Miután tisztában vagyunk a programmal, nem árt ha utánajárunk, hogy milyen érdekesebb fazonok fordulhatnak meg a helyszínen. Idén például Rolf Becker volt az, akiről tudtam, hogy érdemes lesz rá figyelni. Ez azért hasznos, mert az ilyen figurákról készült képek általában érdeklik az embereket, és ezáltal a képeinkre többen lesznek kíváncsiak.

Időjárás, öltözködés, fények, felszerelés

Ha már tisztában vagyunk a programmal, akkor meg kell nézni az időjárás-jelentést. Én ezt igyekszem nem elmulasztani, mert ettől függ, hogy hogyan kell öltözködni, és hogy milyen fényekre lehet számítani, esetleg kell e esővel illetve egyéb nehézséggel számolni. Ezután a hely adottságaival is tisztában kell lennünk. Jó tudni, hogy milyen tereptárgyak, jellegzetes épületek, szobrok vannak a környéken, amiket bele lehet komponálni majd a képekbe, ezáltal érdekesebbé, beszédesebbé téve őket. Az sem utolsó szempont, hogy milyen fekvésű a helyszín, hiszen fontos, hogy tudjuk honnét fog sütni a nap. (Persze beltéri fotózásnál ezek nem annyira fontosak.)

Az öltözködés sarkalatos pontja lehet a dolognak, ugyanis nem fázni vagy megsülni/leégni megyünk egy rendezvényre, és nem is azért, hogy vigyázzunk az új fehér nadrágunkra, hanem azért, hogy fotózzunk. Tehát a kényelem a legfontosabb, így eggyel kevesebb dolog vonja el a figyelmünket a témáról.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy még jóval a fotózás előtt tegyük rendbe a dolgainkat. Memóriakártya legyen üres, akksik legyenek feltöltve (ugye ez nem 2 perces mutatvány) és gondoljuk át, hogy milyen felszerelésre lehet szűkségünk. A feleslegesen cipelt objektívek és egyéb kütyük csak elvonják a figyelmünket a fotózásról és nem mellesleg egész nap cipelhetjük őket. Én a Budapest-Bamako-s fotózásra 1db objektívet (Sigma 17-70mm f2.8-4.5, jó átfogása és vészhelyzetben nagylátó állásban jó fényereje miatt) vittem magammal, valamint két akksit, egy vakut és a vakuhoz szükséges pótakksi szettet.

Story

Ha mindezek megvannak, akkor fejben össze kell rakni a dolgot. Mi az amiért valójában kimegyünk? Mit akarunk megmutatni? Próbáljunk egész folyamatot elmesélni a képeinkkel és ne csak 1-1 kiragadott eseményre koncentráljunk. Például hiába ügyeskedtük be magunkat a sajtósokhoz, ha egész nap csak (jelen esetben) a kapun áthaladó autókat fotózzuk. Ha valaki ezt szeretné, azzal nincsen semmi baj, de ha riportot akarunk csinálni, akkor bizony mozogni kell és rendezvényt több szemszögből tudni kell bemutatni. Éppen ezért döntöttem úgy egy idő után, hogy elhagyom a tuti helyemet és inkább nézelődök máshol is, hogy el tudjam mesélni a történetet. És, ami fontos: nem 100 és még csak nem is 50 képpel kell mesélni. Az egyik nagy hírügynökség fotóriportere mondta, hogy nekik általában egy eseményről maximum 5-6 képet kell küldeniük és nem többet (, illetve nagyon ritka az amikor többet kell küldeni). És ennek az 5-6 képnek el kell tudnia mesélni az egész történetet. Könnyen belátható, hogy ennek a pár fotónak a kiválasztása megpecsételheti az egész story sikerét, tehát igyekezni kell jól válogatni. (Vannak jó tanácsaim mi? :) )
A képaláírásoknak ebben a műfajban fontos szerepe van, így érdemes olyan plusz információkat a képekhez leírni, amiket az olvasó nem tudna magából a képből kinyerni. Pl. helyszín (pár színesbőrű emberből még nem tudjuk leszűrni, hogy melyik országról van szó), időpont (ez legtöbbször nem látszik a képen), esemény megnevezése, leírása, miért feszít az ürge a képen és ki az egyáltalán (nem feltétlenül névvel, ha nem ismert személyről van szó).

Hírérték, idő

Nos, a hír kategóriában a gyorsaság nagyon fontos. Nem lehet tökölni egy-egy fotó szerkesztgetésésével, mert mire végzünk vele már rég nem hír a hír. Vagy az eltelt idő miatt "elavul" a dolog, vagy mert más fotósok már learatták a babérokat és senki nem kíváncsi a mi fotóinkra.
Éppen ezért törekedni kell arra, hogy a képpel minimális munka legyen csak pl. vágás, forgatás, tónusgörbe. A túlzott belenyúlás a hitelesség rovására mehet. Nem szabad tehát elfelejteni, hogy itt a dokumentálás a fő tevékenység.

Publikálás

Ha biztosra akarunk menni akkor a lehető legtöbb dolgot előkészítjük. Ez jelentheti akár a hír szövegének előzetes megírását is (ha egyáltalán kell ezzel foglalkoznunk), de akár egy Photoshop action-t is, amivel aztán automatikusan a kívánt formába önthetjük a nyilvánosság elé tárandó képeinket. Az ilyen és ehhez hasonló trükkökkel időt lehet nyerni. Ha úgy nézzük, akkor maga a fotózás nem is olyan nagy része ennek az egész műveletsornak.

Rendszerezés

Amire még nagyon kell figyelni, hogy az összegyűjtött anyagainkat rendszerezzük, hogy bármikor elő tudjunk szedni egy keresett anyagot. Nincsen rá egyezményes tuti módszer, hiszen mindenkinek más a jó. Sokan a mappákba rendezést használják mindenféle egyéb eszköz nélkül (aktív fotóriporterekre gondolok). Az elnevezések és az egyéb meta adatok, mint a leírás, készítés ideje és helye, stb. mind-mind fontos részletek (pl. Photoshop-ban File\File info menüpont). Persze ezeket az amatőrök nagy része ritkábban alkalmazza, mert az esetek túlnyomó részében nincs szűkség arra, hogy ilyen részletesen ellássuk képeinket meta adatokkal. Azért nem árt tudni, hogy van ilyen is.
Fontos, hogy a képek eredeti verzióját megtartsuk és csak másolatokat módsítsunk. Így elkerületőek a véletlen rámentések és adott esetben tudjuk bizonyítani a kép éredetiségét.

Technikai részletek

Érdekes, de sok fotóriporter JPEG-ben fotózik. Az ok pedig, hogy egyrészt egyel kevesebb lépés van a képfeldolgozásnál, másrészt a hírügynökségek is JPEG-gel dolgoznak leginkább. Ami még számomra érdekes volt, hogy a képek hosszabbik oldala 3000 pixelnél a legnagyobb felbontásban sem lehet nagyobb, tehát 3:2 képaránynál 6megapixeles képeket használnak. És ez elegendő egy magazinban duplaoldalas megjelenéshez. Ugye meglepő?

8 megjegyzés:

xt198 írta...

Hú! Hát szerintem elég sok hasznos infót adtál. Érdekes volt végigolvasni. Tényleg a végén úgy tünt, hogy maga a fotózás része elég elenyésző a többi dologhoz képest (persze azért tudjuk hogy nem, hiszen ha ezt a részét rosszul csináljuk, akkor az egész bukta, de ha pl. nem básronynadrágban megyek hanem farmerba, az még nem a vég :)

üdv. laci

Maci írta...

Tényleg sok a hasznos info. Gratula a cikkhez. Engem különösen ez a válfaja érdekel a fotózásnak, csak hát ugye a piszkos anyagiak.
A JPG-vel egy kicsit vitatkoznék. Tőlem pl. azt kérték, hogy mindenképpen RAW-ban fényképezzek, és a további képszerkesztést (vágás, tónusgörbék stb. az az Ő dolguk, mert ők tudják mi kell a nyomdának) (Műhely fotósai)

H írta...

Jó kis összefoglaló :)

A képek számához és a gyorsasághoz egy megjegyzés. Egy olyan orgánum (pl.: Index, Origo, stb.), melynek az esemény csak egy a sok napi közül tényleg nem kell több mint 5-6 kép és a gyorsaság számít. Viszont rengeteg olyan portál van, akinek az esemény "a nap eseménye", és ilyenkor szívesen veszik a minél több képet, és a gyorsaság igénye nem az azonnaliság, hanem az adott napon vagy másnap reggel való megjelenés. Ilyen esetben pedig szerintem RAW formátum a jobb út. Az internet miatt ez is egy járható útja a riportereskedésnek.

És még egy kis kitérő egy másik típusú esemény fotózásról - tapasztalatok alapján. Sok olyan helyzet van, amikor egy amatőr vagy hobbi fotós a helyzeti előnye miatt egy váratlan eseményről (tipikusan pl. balesetről) előbb tud képet készíteni mint a bármelyik sajtó munkatárs. Ilyen esetben a hazai nagy hírportálok szinte válogatás nélkül szívesen vesznek minden képanyagot, amit az olvasó küld, még ha az képileg nagyon messze van az elvárt tartalomtól és szerkesztési módtól.

dOMiNiS írta...

Nem tudok sajnos semmi erdemit hozzatenni a posthoz, mert nekem sincs sok tapasztalatom ezen a teren, viszont szoftveresen amiket leirtal, nekem lightroom megfelelobbnek tunik a feladatokra.

Vörös Nándor írta...

Nagyon jó kis cikk kerekedett ki belőle. Abszolut telitelálat, jól leírva a készülődéstől a végéig.
Valami hasonlót akartam én is a sís után, de lehet már nincs is rá szükség :) Gratulálok!

Akos Kiss írta...

xt198: örülök, ha hasznosnak érzed.

Maci: nem is tudtam, hogy fotózol a Műhelynek.

H: köszi a kiegészítést, van benne igazság.

dOMiNis: Ez szerintem változó és hírügynökség függő. Az tudom, hogy AP-nél Photoshop-ot használnak.

Nándi: örülök, ha te is így gondolod, mert ebben neked nagyobb tapasztaltod. Én szívesen vennék egy leírást a sielős dologról (amiről már eddig is sok hasznosat írtál).

Maci írta...

Hát az úgy volt, hogy akartam fotózni. De hát nem minden felvételi sikerülhet (elsőre). Sajnos egy szem kitobival sem riporterkedni, sem portrézni nem igazán lehet. Megint a piszkos anyagiak. Biztos kell majd utánpótlás...

juice írta...

Csak 1-2 saját tapasztalat:
én raw-ban fotózok, és igaz off-line újságba, tehát nem egy percem van leadni az anyagot, hanem legalább fél napom :))) nem tenném át jpg-be, mert esetleg még megmenthető képeim vesznének kárba, viszont néha csinálok kis jpg-t is, hogy gyorsan átküldjem és tudjanak válogatni, és itt eljutottam a másik dologhoz, hogy igaz, hogy 1-5 képig kerül be az újságba egy eseményről, de én mindig többet küldök be, mert a cikk mondanivalója is alakíthatja, hogy mit válogat be aztán a szerkesztő...
Persze nem vagyok én sem még hűde tapasztalt, de tényleg nagyon klasszul összefoglaltad a dolgokat!