Tavaszias februári hétvége

Portré a Vársoligetben

Kihasználtuk ezt a tavaszias februári napot és ellátogattunk a Mangalica fesztiválra. Természetesen beszereztünk egy méretes füstölt mangalica kolbászt is, ahogy illik. És ha már mentünk, fotóztam is. :)

Fast food

Andante Levante, fast food, fotó

2011-es tervek

Bár eléggé elkéstem ezzel az újévi tervezgetéssel, azért így utólag megpróbálom kitűzni a fotózással kapcsolatos céljaimat. 

Az első és legfontosabb, hogy próbálok kitalálni magamnak valamiféle projektet, ami nem túl szigorú (pl. nem vállalok be egy 365 projektet), de azért valamiféleképpen ösztönöz a kreatív munkára. A hétvégén egyébként ismét kedvet kaptam a fotózáshoz, úgyhogy vannak jelei annak, hogy kilábalok a fotós válságból. :)

2011-ben szeretném fejleszteni, illetve újragondolni a felszerelésem összetételét. Ennek kapcsán a lassan 3,5 éves 400D helyére szeretnék egy új vázat. Az már számomra kiderült, hogy közel sem akarok 300eFt feletti kiadásokba bocsátkozni, így a 7D és az afölötti gépek kiesnek a látómezőmből. Marad tehát az alsó kategória, abból is a 60D. Hogy miért éppen az? És tudom-e, hogy az nem az 50D utódja? Igen, tisztában vagyok vele, hogy a 60D-nek a nevén kívűl semmi köze nincsen az 50D-hez, de szerencsére a fókuszrendszere nem lett rosszabb (de jobb se). És ez számomra a kulcs, ami miatt nem az 550D mellett teszem le a voksom (hiszen ott a fókusz ennél valamivel gyengébb).

A 400D mellett szeretném lecserélni az alapzoomomat, a Sigma 17-70 objektívemet is, ami bár meglehetősen univerzális objektív, elértem a korlátait. Itt két versenyző van partyban: a Canon 17-55 f2.8 IS USM és a Canon 24-105 f4/L IS USM. Mindkettő nagyon jó objektív és mindkettő mellett rengeteg érvet fel tudok sorolni. A 17-55 azért lenne nagyon jó, mert megmaradna a nagylátószög és az f2.8 is nagyon jól jönne, míg a 24-105 egy sokkal univerzálisabban használható tartomány. Az nálam nem szempont, hogy a 24-105 használható full-frame vázon is, mert úgysem akarok olyan vázat venni. Ha a 17-55 mellett döntenék, akkor a 35mm f2.0 obim is feleslegessé válna, így annak árát is felhasználhatnám a fejlesztésekhez. Nehéz lesz dönteni, de talán a 17-55 mellett több érv szól.

Valószínűleg eladósorba kerül majd a 400D+markolat+kitobi+kioldó+CF kártyák+akksik összeállítás, a Canon PowerShot G9, a Sigma 17-70 és opcionálisan a Canon 35mm f2.0. Persze ezeket ebben a postban még nem tekintem meghirdetett portékáknak, mert a váltáshoz még nincsen meg a keretem, így ez a tavaszig még csupán egyfajta tervként fogható fel. Sőt, igazából ez egy 2011-re vonatkozó meglehetősen ambiciózus éves terv.

Összefoglalva, 2011 év végére szeretném, ha így nézne ki a fotós táskám (kiemelve, ami még nincsen meg):

• Canon EOS 60D
• Peleng 8mm f3.5
• Canon 17-55 f2.8 IS USM vagy Canon 24-105 f4/L IS USM
• Canon 35mm f2.0 (csak akkor, ha a 24-105-öt veszem, különben a 17-55 mellett felesleges)
• Canon 50mm f1.8 (ha sikerül megjavíttatni, de a 17-55 mellett ez sem lenne égetően fontos)
• Canon 70-200 f2.8/L USM
• Canon 580EX II
• 2db Nikon SB-26
• Egyéb apróságok

Természetesen ez egy optimista forgatókönyvet feltételez. Reméljük APEH/NAV bácsi is úgy akarja, hogy ez teljesüljön. :)

Fénylények

Rég fotóztam már, így itt volt az ideje egy kis kattogtatásnak.

 Domával a Deák tértől sétáltunk fotótémát keresve a rakpart felé, amikor ezt a képet lőttem.

28% macska

Most pár napig Andrásékat boldogítja, remélem nem csintalankodik sokat. :)

Time-lapse ötlet

Bár mostanában nem vagyok olyan aktív fotózás terén, mint korábban, azért egy ilyesmi time-lapse videót szívesen összehoznék. Persze, ez akkor lenne az igazi ha valami esztétikus elő és háttér is lenne hozzá. Ettől függetlenül számomra inspiráló hatású, ezért gondoltam megosztom veletek is.

December 2010 Blizzard Timelapse from Michael Black on Vimeo.

Mondjuk jelenleg 250km-re vagyok mindkét fényképezőgépemtől, de talán ti könnyebb helyzetben vagytok nálam. :)

30 év a fotózás bűvöletében

Bruce Dale a National Geographic fotósa mesél 30 éves munkásságáról.

30 Years of BAD Pictures from Bruce Dale on Vimeo.

My new toy

Régi álmom vált valóra ezzel az objektívvel. Ha lesz időm, írok róla bővebben is. ;)

Mert én ilyen gyors vagyok

Pár napja vettünk egy új komódot az albérletbe és gondoltam, ha már úgyis szerelnem kell, akkor szerelek úgy, hogy az egyben móka is legyen. A time-lapse elég kézenfekvő megoldásnak tűnt, így végül a 400D és Sigma 17-70 párossal ISO 800-on f8-as blendével elkövettem az alább látható videót (vagyis az azt alkotó képeket).

Első nekifutásra vakuval akartam elkészíteni a nagy művet, hogy ne kelljen magas érzékenységet használni, de rájöttem, hogy itt az elmosódott vonalak csak mókásabbá teszik a végeredményt, így maradtam a vaku nélküli megoldásnál. A videó egyébként 878db fotóból áll, amit 10 másodpercenként lőttem az EOS Utility Remote Shooting opciójával.

A végén nem megrendezett, hogy a cica egyből birtokba is vette. Tényleg így történt és saját akaratából feküdt fel a komódra. :)

A képeket Lightroom-mal méreteztem 1920x1080-as felbontásúra, virtualdub-bal fűztem össze és Windows Live Movie Maker 2011-gyel hoztam végleges formára.

A villódzó fényt a Discovery Channel biztosította. :)

Az olcsó igazolványkép

A héten majdnem eljutottam oda, hogy egy kis fotós boltban készíttessek* magamról igazolványképet. Kellett, mert felnőtt lettem, és a felnőttség bizonyos embertípusoknál bérletigazolvánnyal jár. Egy dolog tartott csak vissza, mégpedig a fotósbolt eladója, akit a mai napig nem ismernék meg, ha még egyszer bemennék a boltba. Ennek oka egyszerű: azalatt a közel negyed óra alatt (és ez most nem csak azért ennyi, mert történetet mesélek), míg a boltban voltam, nem bújt elő rejtekhelyéről, így meguntam és tovább álltam.

Még aznap barátnőm unszolására megkérdeztem egy BKV jegypénztárban, hogy milyennek kell lennie egy számukra elfogadható igazolványképnek. Ez azért érdekes, mert eszünkbe jutott, hogy akár nyomtathatunk otthon is.

A paraméterek ezek voltak:

• 3,5x4,5cm
• fotópapír
• homogén háttér
• az ilyenkor szokásos testrészek látszódjanak

Mivel már volt korábban elkészített igazolványképem, amit a Canon G9-cel követtem el (igen, ez egy kompakt gép), úgy éreztem, hogy ezek közül csak 1 feltételnek nem felelek meg, ez pedig a fotópapír. Persze, ez ma már nem jelenthet gondot, mert egy magára valamit adó színes nyomtató elboldogul az ilyesmivel. Nyilván egy fotóért az ember nem vesz egy egész csomag fotópapírt, így maradt a bolti előhívás.

Előre kinéztem, hogy milyen méretekben vállalnak nyomtatást a Photo Hall-ban (mert az közel van) és elkészítettem egy 15x10 cm-es képet 300 dpi felbontásban, amire 8-szor ráfért a hihetetlenül sármos fizimiskám. Mindez 79Ft-omba és némi fotószerkesztésbe került (szigorúan Paint.Net-ben - de tényleg).

*Bizony, ez már a vég.

Mert ezt most le kellett írni

Kedves Olvasóim!

Lassan 3 éve megy a blog és megmondani sem tudnám, hogy hányan olvassátok valójában, de az biztos, hogy mikor elkezdtem írni nem számítottam ekkora nézettségre. Akadtak kedves meglepetések, amikor néha összefuttam valakivel, akiről nem is gondoltam, hogy tud a blogról, közben pedig olyan bejegyzéseket idézett fel, amikre már magam sem emlékeztem. Ez mindig jól esett, és sokszor adott már erőt a folytatáshoz.

Az utóbbi időben azonban úgy érzem, hogy nem tudtam túl sokat nyújtani az olvasóimnak, mert bevallom férfiasan, elszállt az ihlet, és a fotózás mostanában kevésbé mozgat meg. Talán ez betudható a rengeteg változásnak, ami az utóbbi pár hónapban ért, de az is lehet, hogy csak egy kreatív völgybe kerültem, amiből aztán majd újult erővel térhetek vissza.

Korábban hetente több órát/napot is eltöltöttem saját fotós projektekkel vagy éppen fotós RSS feed-ek olvasásával, hogy aztán leszűrve a számomra fontosnak tartott dolgokat megosszam veletek egy blog post, vagy pedig egy tweet formájában. Ma azonban több ezer(!) olvasatlan post várakozik az RSS olvasómban és a felszerelésemet a macskám fotózásán kívül nem sok másra használom. A twitteren sem jobb a helyzet. Jelenleg 59 napja, vagyis durván 2 hónapja, egyetlen tweet sem hagyta el a billentyűzetemet. Pedig az élet zajlik, csak éppen tükörhang nélkül, offline módon.

Talán pár hét/hónap múlva leporolom a felszerelést és újra gyártom majd a cikkeket ide, de amíg ez nem jön belülről, addig nem fárasztalak Titeket izzadságszagú posztok írásával. Mert vagy csinálom teljes szívvel, lelkesedéssel vagy sehogy.

Aki eddigre már előkészítette a papírzsepiket, az nyugodtan visszateheti őket a helyükre, mert a blog nem zár be, csak várhatóan ritkábban lesznek bejegyzések.

Köszönöm az eddigi bizalmat és kitartást, a viszont olvasásra!

Ákos

Ajánló

Rég volt már szó itt a blogon a Fényértékről, pedig ha nem is napi szinten, de folyamatosan frissül az oldal, és jelennek meg új cikkek.

Legutóbb Tibor 2 cikke jelent meg, melyek egyikében a Lastolite Easybox fénymódosítót próbálgatta, míg a másikban a HDR technikát boncolgatja. Ezzel párhuzamosan Hoszi folyamatosan dobja be az új témákat a Fényérték témakeresőbe, ahol szeretettel várjuk az érdeklődők fotóit.

Aki esetleg szeretne szinkroncsatlakozót a vakukioldójára, annak ezt a cikket ajánlom.

Ha van téma amiről szívesen hallanátok, akkor várjuk a javaslataitokat, ötleteiteket. (Legyen az tutorial ötlet, elméleti dolog, vagy gyakorlati ismeretek.)

Lassan kellene már egy Fényérték tali. Mit mondtok? :)

Szerelem első látásra

http://www.fujifilm.com/news/n100920.html

APS-C szenzor, nagy fényerejű, fix objektív, kompakt méret, retro design, nyilvánvalóan horror ár. Nem volt még fényképezőgép, amire ennyire vágytam volna (ráadásul látatlanban). :)

Még egy bőrtok és tökéletes. :)

Fogadni mernék, hogy a többi gyártó sem hagyja majd ezt szó nélkül, mert a fél fotós világ felkapta a fejét erre a furcsa szerzetre. Neves külföldi blogokban sorra olvasom, hogy mindenki erre csorgatja a nyálát. :)

Gyermekkorom emlékére

Valószínűleg a blog olvasói közül sokan emlékeznek még a 90-es évek elejéig használt régi papírpénzekre (és tutira sokatoknak van még ilyen valahol a lakásban).

Elfeledett porték

A papír 10-es és 20-as 1969-ben, a 100-as 1968-ban készült.
Tegye fel a kezét az az olvasó, aki élt már akkor! (Kíváncsi vagyok hányan vagytok.)

A hétvégén otthon jártam szüleimnél és előkerültek a gyerekkoromban megspórolt és azóta elfeledett pénzek (összesen még 500Ft-ot sem tesz ki a gyűjtemény :) ). Van köztük sok régi érme:10, 20, 50 filléres, 1, 5, 20 forintos érme, 10, 20, 100 Ft-os papírpénz, sőt húgom kis ládikójában rengeteg ezüst tartalmú fém 200Ft-os is lapul.

Amúgy valószínűleg észrevettétek, hogy mostanában kevesebbet írok a blogra. Ez azért van mert alkotói válságban vagyok, és magam sem fotózok sokat, illetve, ha mégis, akkor csak a kis G9-et viszem magammal (a fenti kép is azzal készült). Valahogy semmi kedvem több kilós felszereléssel vacakolni és egy egész táskányi fémet, műanyagot és üveget hurcibálni. Nem is értem eddig hogy voltam képes erre. :) A dolog pozitívuma, hogy legalább a fizetésemet nem fotós cuccra költöm (már jut hagymára is a zsíroskenyérre). :) Ebből a szempontból remélem, hogy még sokáig tart majd az alkotói válság. :D

Persze, most nem demoralizálni akartam. ;) Sőt, gyertek fotós témákról beszélgetni!

A világ leghasznosabb 7 pár zoknija

Ebben a postban senki ne keressen fotográfiai értéket, sőt egyáltalán semmit, ami a fotózással kapcsolatos. A bejegyzés apropóját az adja, hogy megtaláltam életem leghasznosabb 7 pár zokniját. Íme:

Szerintem felfoghatatlanul praktikus. :)

Ezentúl nem kell szórakozni az egyforma, vagy majdnem egyforma fekete zoknik párosításával mosás után. Reggelente teljesen egyértelmű, hogy mit vegyek fel, ráadásul a zoknik egyforma mértékben kopnak, hiszen egyiket sem hordom többet, mint a másikat. A fun factor-ról meg nem is beszélve. :)