Engedély nélküli fotóhasználat

Az jó, ha ellopják a képemet vagy nem?

Ez a téma sajnos mindig aktuális, mert abban a pillanatban, ahogy az ember megoszt egy képet az interneten, potenciálisan kiteszi annak veszélynek, hogy valaki azt orvul lenyúlja. Persze, nincs ebben semmi meglepetés, az internet már csak ilyen. Viszont ha az ember saját munkájával történik ez, akkor már sokkal inkább magáénak érzi a problémát.

Az én munkámat az ingatlan.com ebben cikkében használta fel engedély nélkül: http://hirlevel.ingatlan.com/iread/10270

Azért valahol kínos volt beleírni a főszerkesztőnek küldött levélbe, hogy nem csak a kép készítője, de alanya is én vagyok. :)

Az esetemben annyival másabb a helyzet, hogy a képen ráadásul én szereplek, így duplán kellett volna tőlem engedélyt kérni a kép közléséhez. Megjegyzem, minden egyes helyen, ahol egy képem felbukkan igyekszem felhívni a figyelmet, hogy az alkotással kapcsolatos minden jogot fenntartok. A képeim döntő hányada a flickr.com képmegosztó szolgáltatásra kerül fel, ahol alapértelmezés szerint copyright-os. A blogra is legtöbbször innét linkelek, de a blog tetején és alján is olvasható a copyright felirat. Sőt alul még angol nyelven is.

A lap főszerkesztőjének küldött üzenetben jeleztem, hogy ha feltüntetik a "Fotó: Kiss Ákos" feliratot, akkor használhatják a képet. Kíváncsi leszek a reakcióra, mert úgy érzem, hogy ez a minimum, amit elvárhat az ember.

Persze, lehetne úgy is hozzáállni a dologhoz, hogy a képem megütötte azt a szintet, ami után már érdemes ellopni, sőt egy kedves flickr-es hölgy ismerte fel, aki rögtön jelezte is ezt felém. Ezúton is köszönöm Pozsár Erikának, hogy felhívta a figyelmemet a dologra.

30. házassági évforduló

A hétvégén egy kedves párnak a 30 éves házassági évfordulójára rendezett eseményét fotóztam. Sok szempontból is úgy gondolom, hogy a hétvége jól telt és tartalmas, hasznos volt számomra, mint fotós és mint magánember egyaránt.

Mivel még nem kértem engedélyt a képek közléséhez, csak ezt az egy fotót tudom betenni, amin senki sem felismerhető.

Fotós szempontból egy óriási kihívás volt, hiszen az én felelősségem volt, hogy megfelelően dokumentáljam az eseményeket, és igyekezzek a lehető legtöbbet kihozni magamból, a helyzetekből, a helyszínből és a felszerelésemből. Be kell valljam, az elején nem voltam túl magabiztos. Mivel mostanában kevesebbet fotózok, sokkal rutintalanabb vagyok, illetve mostanában nem is volt igazán jó képem. Szóval eléggé a mélyről kellett valamennyire feljönnöm.

A felszerelés tekintetében sok tapasztalatot szereztem ismét. Ezeket összeszedem pár pontban:

• RAW a varázsszó,
• Ehhez viszont több memóriakártya kell,
• Jó lett volna két váz, hogy ne kelljen objektíveket cserélgetni,
• A vaku a barátom, nélküle egy ilyen eseményre öngyilkosság elindulni,
• Egy igazi nagylátószögű objektív csodákra lett volna képes (így maradt a 17mm cropp-on),
• Rengeteg feltöltött akksira van szűkség,
• A számítógépem életet mentett, mert a kártyát gyorsan tudtam üríteni,
• Az f2.8 jó dolog - lett volna
• fix objektívvel akciódús helyzetekben meg van lőve az ember, ide zoom kell, fényerős zoom,
• a Sigma 17-70mm megint bebizonyította, hogy az átfogása verhetetlen. A képek 90%-át ezzel az obival lőttem.
• Ésszel érdemes fényt mérni és, bár manuális mód hívő vagyok, itt erősen támaszkodtam a blende előválasztás módra (Av)
• A szabadtéri helyszínen napsütésben óriási kontrasztok vannak. Emiatt sokszor lehetetlen tökéletesen kiexponálni a képeket, de a RAW és a vaku sokat segít,
• Azon morfondírozok, hogy vajon sima, jó minőségű ceruzaelemekkel gyorsabban tölt e fel a vakum. Ugyanis az 580EX II a jelenleg kapható legtutibb vaku a Canontól, de azért sorozatlövésnél nem a várt eredményt kaptam (oké, vagy high sync, vagy sorozatlövés. Viszont a high sync most fontos volt, mert rengeteg volt a természetes fény, így a záridővel nem lehetett mit kezdeni). Tudom, tudom vannak fizikai határok is. Na, de mégis! :)
  

A helyszínt még a ceremónia előtt sikerült felmérnem. Készítettem jó pár teszt képet, megnéztem a lehetséges beállításokat, kompozíciókat és kameraállásokat, valamint kerestem a hely izgalmas részleteit. Igyekeztem minél jobban képbe kerülni a programot illetően, mert egy ilyen eseményen a fotós az, aki a rendezők után a legtöbb információ birtokában kell legyen a menetrendet illetően. Sikerült is megszereznem az összes fontos bennfentes információt, amiket igyekeztem a lehetőségekhez mérten maximálisan kihasználni.

A végeredményt illetően viszonylag elégedettnek mondhatom magamat, mert a fontosabb pillanatokról készültek elfogadható képek. Összesen 596 kép került fel a gépemre, nem számítva a tesztképeket.

Magánemberként azért volt jó, mert a házigazdák kitettek magukért, és igazán jól éreztem magamat. Munka után az estét, és még a másnap délelőttöt is, velük töltöttem. Nem mellesleg új kedves emberekkel ismerkedtem meg. :)

Hosszú záridő

Mit lehet kezdeni sötétedés után, ha nincs nálunk állvány? Egyáltalán akarjuk, hogy a kamera mozdulatlan legyen?

Klisé másképp. Nagyban látszanak a láncok is. ;)
Persze ez kék órában lenne a tuti.

Ha van nálunk vaku, akkor a kamera rángatásán túl még több lehetőségünk van. Lehet például expozíció közben többször villantani, így az alanyt vagy tárgyat többször is a képre helyezhetjük.

Esőtánc

Kombinálhatjuk a vakus megoldást a bemozgatással. Ilyenkor kimerevíthetjük a kép egy részét a vakuval.

Jóga

Köszönet a közreműködést Juice kisasszonynak. :)

Logó

"A logó egy cég, szervezet vagy szolgáltatás egyedi, jól felismerhető, azonosításra szolgáló jele. A logó elsődleges célja a megkülönböztetés, az egyértelmű jelölés megkönnyítve a tájékozódást a piac szereplői között." - Wikipedia

Régóta akartam már logót és most végre csináltam egyet, ami bár egyszerű, mint a faék és nem is túl egyedi, de talán vállalható. Létrehozni nem volt különösképpen nagy munka sem agyilag, sem grafikailag.

Ezek voltak a célok a megalkotásánál:

• legyen egyszerű,
• legyen könnyen felismerhető,
• véletlenül se tartalmazza a fotó, photo, photography szavak egyikét sem,
• legyen benne a nevem becézetlenül,
  
• a színei a legtöbb helyzetben ne okozzanak gondot,
• sötét és világos felületen is jól látható legyen,
• körvonala ne legyen túl bonyolúlt, mert az sok esetben gondot okozhat,
• legyen horizontális kiterjedésű.
  

A végén ez pottyant ki a szerkesztőprogramból:

És, hogy mire akarom használni? Aki követi a blogot, az már két anyagon fel is fedezhette az új logót. Az egyik a 120 perc című time lapse videóm HD változata, a másik pedig az Omszki tavas bejegyzés képei. Ebből következik, hogy a fotós témában elkövetett szörnyűséges alkotásaimban (fotók, videók, dokumentumok) fogom felhasználni.

Aki nem szereti a vízjeleket, annak rossz hírem van: sajnos használni fogom. :) Sőt, gyanús, hogy előbb-utóbb a blog arculatában is helyet kap.

Omszki tó

Tegnap páran (Eszter, Anett, Klaudia, H. Tamás, PPéter és én) lementünk az Omszki tóhoz fotózgatni. Mivel már régóta megvan a derítőlapom, amit eddig nem volt alkalmam kipróbálni, azt egyéb felszerelés kárára (a franc se cipel mindent alapon kiszedtem a telét és egy vakut a táskából) magammal vittem.

Sikerült is pár derítőlapos képet csinálni. Mivel H. Tamásnál is ott volt a sajátja, így rögtön kettőt is tudtunk használni.

Itt a derítőapot a napfény lágyítására használtuk.

Balról derítőlap áteresztő módban (napfényt lágyítottuk vele), jobbról pedig arany színűvel viszaderítettünk

Idő közben megérkezett Kinga és Ervin is.

Eredetileg naplementés képekre gyúrtunk, de még a szúnyogriasztó ellenére is darabokra szedtek minket a szúnyogok, így pont a legszebb fényekben nem tudtunk igazán koncentrálni. Képzelhetitek, szegény lányok bikinibe pózoltak a nádas mellett.

Sajnos itt már szúnyog invázió volt, úgyhogy nem nagyon készült jó kép.

Ekkor érkezett meg Krampusz 6 üveg minőségi villányi borral (Sauska Villányi Rosé Cuvée, Gere Merlot, meg volt még valami fehér is, amire már nem emlékszem). Ekkor döntöttünk úgy, hogy a borokat már szúnyogmentes helyen fogyasztjuk inkább el, és véget vetettünk a fotózásnak. A vége hajnali 3-ig tartó lazulás lett az Erzsébet téren. :)

Ja, és sikerült Krampusz jóvoltából megtapizni a Pocket Wizard FlexTT5 Canon változatát. :)

120 perc

Néztétek már végig a naplementét? Néztétek utána tovább az eget, vagy a fő attrakció után unalmas lett? Megfigyeltétek már, hogy naplemente közben és után mennyi színben pompázik az ég?

Azt hiszem szerencsés helyzetben vagyok a szobámból való kilátást illetően. Rengetegszer fotózom a kilátást a nap legkülönbözőbb szakaiban. Csak persze nem lehet mindig postolni a blogra, mert unalmas lesz. Most viszont úgy gondoltam, hogy készítek egy naplementés stoptrükk videót, amiben végig lehet követni, hogyan változik az ég színe napnyugta után.

Technikai paraméterek:

• állványt használtam,
• szűk rekeszt (F11-16),
• Blende prioriátásos üzemmódot (Av), hogy ne kelljen folyton állítgatni,
• Számítógépről oldottam ki a gépet kezdetben 10 másodpercenként, majd egy idő után, mikor az expó már nem fért ebbe bele, akkor 12, 15, 20, 24 és 44 másodpercenként
• A képeket batch üzemmódban 1080x720 felbontásra méreteztem,
• A VirtualDub nevű szoftverrel videóvá fűztem össze őket,
• Összesen 450 expozícióból raktam össze, ami a való világ nagyjából két óráját öleli át

HD minőségben ajánlom. ;)

Sajnos nem lett az igazi, mert végig ugyanolyan időközönként kellett volna fotózni, meg az Av, illetve AWB beállítások is erősen látszódnak rajta. Na, majd legközelebb! :)

A ThinkPad tényleg bírja

Sokan tudják, hogy nagy ThinkPad fan vagyok. Ma azonban bebizonyosodott, hogy ennek kézzelfogható előnyei is vannak. Azoknak, akik nem ismerik ezeket a laptopokat, elmondanám, hogy a legszívósabb fajtából való üzleti gépek, amiknek, ha az ember megnyomja a power gombját, akkor mindig szó nélkül készek szolgálni a használójukat. Tele vannak tömve biztonsági megoldásokkal, persze ettől az áruk is elég borsos. Ja meg sokak szerint ronda, unalmas fekete gépek. Mondjuk nekem pont ez a konzervativizmus tetszik benne.

Na, de hogy miért is írtam le mindezt? Mert ma sikeresen beleborítottam az egyik ThinkPad-embe egy jó pohár vizet, miközben az éppen ment. Szerintetek mi történt?

ThinkPad Z60t veletlenszerű víz teszt.
Ezen a gépen van az összes fotóm. Sokról még nincs biztonsági mentésem.

Az ég világon semmi. A gép alján levő lyukakon, amik direkt a balesetekből származó vizet hivatottak kivezetni (nem vicc, tényleg), simán kifolyt a víz. Ennyi. A gép most is üzemel.

Szertár blogtalálkozó (frissítve)

Mi is az a Szertár blog? A Szertár blogot Zsiros László Robert vezeti és rendszeresen jelentkezik kísérletekkel, melyeket videóra rögzít, és megoszt az olvasókkal. Már jó ideje magam is nagy rajongója vagyok a Szertárnak (és most már van Szertár matricám is :P ), mert egyrészt érdeklődöm a természettudományok iránt, másrészt Laci érdekesen tudja bemutatni a kísérleteit és mindig van új ötlete.

Idén a HVG Goldenblog versenyen ez a blog a szórakozás kategóriában első helyet ért el. Ezúton is gratulálok a szép és megérdemelt eredményhez!

Hüpp-hüpp-hüpp, héliumos trükk

Pár hete Laci meghirdette, hogy lesz egy amolyan élő, kísérletezős blogtalálkozó. A nagy nap ma volt. Itt nem csak az ő kísérleteit láthattuk, hanem volt pár meghívott blogger is, például Nádori Gergely a beka.blog.hu-ról. Sőt, volt verseny is, ahova mindenki benevezhette a vizes rakétáját, kóla-mentos kísérletét vagy krumpli ágyúját.

Így olvasszunk vasat.

Vajon ebből mi sül ki?

Az egyik sláger a vizes rakéta volt. Akadt, aki komplett kilövőállomást készített a rakétához. Némely extrémebb változaton még ejtőernyő is volt.

Na, majd én megmutatom nektek, kinek van a legtutibb rakétája!

Fiam, csak óvatosan!

Kilővééééééééééééés!

Az egyik spéci rakéta lefelé jövet.

Szalay Dániel, a vipcast szerkesztője készített egy interjút Lacival, amit itt hallgathattok meg: http://www.vipcast.hu/2009/07/27/szertar-zsiros-laszlo-robert-az-internet-golden-blog-dijas-oveges-professzora/214

Interjú a Szertár bloggerével

Egyébként kiderült, hogy Laci is járt már a blogomon, mert felismert a tömegben és mondta, hogy valahogy idetalált már egyszer. :)

(Nem tudom, jó ez így ff-ben? Vagy legyen színes?)

Klaudia

Van egy jó kis park a Gellért-hegyen, ez a kép is ott készült.

Tegnap Klaudiával fotóztunk a Gellért-hegyen. Nem is tudtam eddig, hogy a Móriczról a 27-es busz felvisz, és nem kell sétálni a Gellért térről. :)

Az est érdekessége az volt, hogy fotózás után végig angolul beszélgettünk. Még a Mekiben is angolul kértük a kaját. A kasszás lány nem volt biztos a dolgában, ezért kért segítséget egy kollégájától, de nem könyörültünk rajta. :D

Az est tanulságai:

• Ha már van derítőlapom, akkor néha magammal is vihetném, hogy ne legyen ekkora kontraszt az arcon.
• Ne a legdrágább vakumat rakjam ernyővel állványra, ha fúj a szél.
• USB kábellel jól oda lehet kötözni a lámpaállványt egy faághoz, így nem dönti fel a szél. :)
  

Utcai portré fotózás. Megint. :)

Egyszer már ki kell próbálnom, mert vonz a téma. :)

Bemelegítő fotózás

Vasárnap Vikivel és Juice-szal elmentünk a Budakeszi Vadasparkba. Eredetileg Diósjenőre akartunk menni túrázni a 8:07-es vonattal, de mikor reggel 6-kor csörgött az óra, írtam a lányoknak 1-1 SMS-t, hogy inkább a 11:07-es vonatot célozzuk be. Aztán 9-kor megint csörgött az óra. Kinéztem az ablakon, és nem volt túl biztató a felhők látványa (meg fene mód álmos is voltam). Hiába mondtak jó időt, bennem volt az előző napi vihar élménye, így inkább lefújtam a sok kilométeres erdei túrát. B tervként Viki bedobta a vadasparkot, ami egyébként nincs is messze. A Moszkva térről indul a 22-es busz, amiről a Szanatórium megállóhelynél kell leszállni. :)

Nagy örömömre visszakaptam a halszem obimat, így az elején szinte csak az volt gépemen. Jó képet persze nem sikerül lőni vele, de azért kattogtattam a zárat, mert rég hallottam a hangját. :)

Volt egy érdekes elkerített hely a vadasparkban ahol be lehetett menni az őzikék közé. Volt köztük olyan is, amelyik hagyta magát megsimogatni. :) Persze sok volt a gyerek, akik egyfolytában kergették őket, így nem nagyon lehetett fotózni. A másik hátráltató tényező pedig az óriási kontrasztarány volt, amit a fák árnyékaa és a lombok között beszűrődő erős napfény okozott.

Lepkevirág

Később összefutottunk Ervinnel a Margit szigeten és egy sör erejéig beültünk a Holdudvar nevű helyre. Itt készült a következő fotó is.

Ervin, Juice, Viki

A fenti kép egyébként (off-camera) vakuzással és egy különleges fejmozdulat segítségével készült. Ez utóbbit a többiek nagyon viccesnek találták. :)

Vihar - stop motion

A mai vihar képeit összefűztem egy videóba. A minősége elég vacak és a fotók sem voltak éppen jól komponáltak és jól kiexponáltak. :)

Vihar közvetítés

17:13

Budapest kijelentkezik. Itt egyelőre vége. (Vagy csak szünet van.)
Mindenesetre kihasznlom ezt az idő, hogy a közvetítés miatt elmaradt bevásárlást megejtsem.
A videóval majd jelentkezem!

17:02

Határozottan világosodik. Úgy tűnik átment rajtunk.
A kép azért ilyen, mert a felhőkre mérem a fényt és viszonylag nagy a dinamikatartomány, amit a fényképezőgép nem tud kezelni. Tehát ezért sötét az előtér.


16:53

Sok expó nem kerül fel az oldalra,de folyamatosan dokumentálok. Később ezeket stop motion jelleggel videóvá fogom összefűzni.

16:44

Még dörög és villámlik, de a távolban úgy tűnik, hogy világosodik az ég alja.

16:37

Akksiról megyek. Csak a router van bedugva, de a net wireless, úgyhogy maximum egy routert vesztek. :)

16:32

Az ablakok alatt folyik be a víz. A fényképezőt lekötöttem a számítógépről és most villámvadász üzemmódban folyamatosan exponálok egy ND8-as szűrőn keresztül.

16:25

Azik be a lakás, most egy ideig nem tudok fotózni.

16:16

Intenzíven esik az eső, egyre közelebb villámlik. A látótávolság egyre kisebb.

16:13

Esik, dörög, villámlik, a szél erős.

16:10

Nagyon erős szél, távolról dörgés hallatszik.

16:05

Mindjárt esik.

16:02

Percek alatt fekete lett az ég.

16:00

Egyre jobban jözeledik a vihar.

15:55

Na, nemsokára party lesz...

15:50

Kameraállást és látószöget módosítottam. Így látványosabb a dolog. Már látszik a viharfelhő a Budai hegyek mögött.

15:42

A szél csillapodott, a levegő pár fokkal hűvösebb.

15:27

Viharos erejű szél, a levegő hirtelen lehült. Még nem esik, de a vihar szele már elérte Budapestet.

15:22

Hírtelen nagy csend lett. A szél is elállt.

15:20

A levegő nyomott. A szemközti intézmény szellőzőit is bezárták. Budapest készülődik a vihar fogasdására.

15:16

A nap elment, a szél erősödik, az ég egyre felhősebb.

15:09

A szél erősödik, egyre felhősebb az ég.

15:00

A vihar Tata, Székesfehérvár vonalban jár.

14:51

A helyzet a korábbihoz hasonló. Egyelőre Budapestet még nem érte el a vihar.

14:37

Egyelőre nincs sok változás. A Napot egyre többször takarja el felhő.

14:27

Továbbra is csak a szelet érezni.

14:18

Egyelőre csak a szél élénkült fel. Továbbra is nyáriasan meleg az idő. A időseknek otthont adó intézmény tetején még nyitva vannak a szellőztető ablakok.

14:12

Ilyet még nem csináltam. :) Fotográfialag kevésbé lesz izgalmas, de tervezem, hogy 5-10 percenként fel fogok tenni 1-1 képet, hogy látható legyen a folyamat. Vihar közben sűrűbben próbálok majd frissíteni. A gépet állványra raktam és kitettem az ablakba. Az első kép nemsokára jön. :)

A közvetítés innét fog zajlani egy Nyugat felé néző kamerával.

Kezd visszajönni a kedvem?

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a blogot. Igazából fotózni sem volt kedvem, ezért sem nagyon születtek új bejegyzések. Most viszont úgy érzem, hogy kezd visszajönni a kedvem. :) Persze ez nem azt jelenti, hogy több időm lesz fotózni, de talán a szabadidőmben képeket is készítek majd.

Legutóbb odáig jutottam, hogy már szinte sehova nem vittem magammal a gépet, ha azt külön nem kérték (pl. eseményt fotózzak). Pár napja Juice-szal a Kopaszi gáton is már csak a telefonjainkkal fotózgattunk. Elsőre sikerült is a telefont a szememhez emelni. Ennyit az optikai keresőhöz fűződő beidegződésről. :)

A lényeg, hogy ma este állványos fotózást tervezek a lassan egy éve nem használt Cokin filterekkel. Meglátjuk mi sül ki belőle. Addig is itt egy filteres videó az érdeklődőknek:

Szolgálati közlemény

Akik nem RSS olvasón keresztül követik a blogot (már ha van még ilyen azok után, hogy ritkán frissült az utóbbi időben), azok észrevehették, hogy a Twitter feed nagyobb hangsúlyt kapott azáltal, hogy az oldal tetejére került, közvetlenül a bejegyzések fölé. Ennek oka, hogy a rövid bejegyzésekre több időm van, így ott többnyire friss tartalom olvasható.

Kisvakus videó 3. rész

Elkészült Radványi Tibor harmadik oktató videója a kisvakus témában. Ezúttal én is ellátogattam a forgatásra, bár sajnos a napom úgy alakult, hogy csak a végére értem oda. Mindenesetre örültem, hogy ott lehettem. Ezúton is köszönöm a lehetőséget. :)

Kapcsolódó blogpost