Cikkek Video Facebook Twitter Flickr Adok-Veszek FAQ Olvasóim

Copyright

Az oldalon található képek Kiss Ákos szellemi tulajdonát képezik (kivétel ahol külön jelezve van más fotós, mint alkotó). A képeket engedély nélkül felhasználni, átalakítani illetve terjeszteni nem lehet. Minden jog fenntartva!

2011. szeptember 19., hétfő

Így lesz az amatőrből feketemunkás

Pár gondolat jutott eszembe egy fotós fórumon felmerült, sok hozzászólást generáló bejegyzésen, ami úgy tűnik örökzöld témát feszeget:

amatőr fotós + pénzes meló = profi fotós

Ugye, hogy ez a képlet egyből ingerli az embert a hozzászólásra? Nekem a következők jutottak eszembe. 


Miért van az, hogy sokan:
  • az amatőrnek csak annyit mondanak: "Soha ne dolgozz ingyen!", de nem világosítják fel őket, hogy ezt miként tehetik meg törvényesen?
  • a profi fotóst akként definiálják, hogy az a profi fotós, aki pénzt kér a fotóiért, szolgáltatásaiért, ezáltal azt sugallva, hogy aki 5Ft-ot kér egy fotójáért az már profi?
  • a feketéző amatőröket arra buzdítják, hogy annyit kérjenek a "fotós szolgáltatásaiért", mint az ebből élő és adózó(!) hivatásos fotósok?
A szerencsétlen fellelkesített amatőr meg azt sem tudja mik azok a járulékok, ÁFA, költségek, APEH ellenőrzés. 

(Egy lelkes amatőr gondolatai.)

10 megjegyzés:

Fábián Gábor írta...

Pár éve már pénzért fotózom, de 1 kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor adtam áfás számlát.

Miért nem adok? Mert Romániában 24% az áfa, emellé még pár adót kéne fizetnem, a végén pedig a kapott pénz kb 70%-a maradna a zsebembe. A levont 30%-ért cserébe viszont nem kapok semmit. Az orvosi szolgáltatásokért fizetni kell, akkor is, ha állami intézmény, és ingyen lenne, de elvárják a borítékot (ugyebár az orvos is meg kell éljen valamiből).

Az ártámogatott gyógyszerekből kevés van, nem jut mindenkinek. Újabban a családorvosnak is külön kell fizetni.

Ha mindezeket összeadjuk, akkor szinte 0 pénz marad a zsebemben. Inkább feketézem, és marad valami nekem is.

Ha adnék számlát és tisztán dolgoznék, akkor ezeket a százalékokat az én áraimra kéne rászámolnom, de akkor a kliens elmegy máshoz, aki megcsinálja olcsóbban, mert a minőség nem a fő szempont.

Gyakran még a cégek is megkérdezik, hogy "adok számlát, vagy megoldjuk másképp?"

Emellett még vannak az egyetemisták, és a még amatőrebbek, akik vesznek egy olcsó tükörreflexest, és már azt hiszik, hogy fotósok. Ők viszik el a munkák nagy részét nagyon olcsón, mert nekik így is megéri. Legalábbis addig, amíg a szülők eltartják őket. A többi fotós pedig elesik ezektől a kevés kereseti lehetőségektől is.

Nem tartom magam drágának, az áraimat nagyjából a piaci átlaghoz igazítom, de még így is azt mondják, hogy drágán dolgozom, holott csak a lakbért meg a többi számlám szeretném kifizetni, enni is kéne és néha meginnék én is pár sört egy hétvégén.

Amíg ez a rendszer működik, addig én biztos, hogy inkább amatőr feketemunkás leszek.

Akos Kiss írta...

Köszönöm Gábor a hozzászólást!

Sajnos Magyarországon is hasonló a helyzet, és biztos vagyok benne, hogy itthon is sok hivatásos próbálja "okosban" megoldani a dolgot. Nem mondom, hogy jól van ez így, de a magas járulékok és adók valóban nem segítik a feketemunka csökkentését. A másik oldalról pedig az embereknek nincs pénze, érthető, hogy ők is olcsóbban szeretnék megúszni a történetet.

Az viszont nem jó, hogy nincsen semmiféle tájékoztatás arról, hogy hogyan kellene ezt csinálni legálisan. Mindenhol csak annyit olvasok, hogy "Ne dolgozz ingyen!" és "Ne dolgozz piaci ár alatt". Pedig az amatőr általában azért mond alacsony árat, mert fogalma sincs arról, hogy mibe kerülne a szolgáltatása, ha az átvett összegre nem, mint nettó munkabérre tekintene.

Fábián Gábor írta...

Valóban nincs tájékoztatás a legális munkavállalásról. Nem azt kéne hajtogatni, hogy ne dolgozz feketén, mert elvisz a rendőrség, hanem azt, hogy mik az előnyei a tiszta munkának.

Sajnos, amig a feketének több előnye van, addig senki sem fogja másként csinálni.

Kolozsváron mi úgy oldottuk meg az árproblémát, hogy egy kisebb, de ismertebb fotós közösség mindig egyeztet az áraikról. Van egyesületünk is, és ha valaki nem tudja, hogy mennyit kérjen egy munkáért, az fordulhat hozzánk, és mi mondunk egy szerintünk piaci árat.

Ez azért jó, mert ha valamelyikünket felkeres egy potenciális kliens, akkor kap egy árat, ha viszont nem tetszik neki és máshoz megy, akkor nagy eséllyel nála is ugyanazt az ajánlatot kapja. Így már nem annyira az ár a döntő szempont, hanem egyéb tényezők, mint például a minőség, a szimpátia, a komolyság.

Sajnos mindig akadnak olyanok, akik nálunk okosabbak akarnak lenni és engednek az árból, de saját magukkal tolnak ki. Miért? Mert mi szép lassan oda jutunk, hogy bármennyiért dolgozunk, a havi bevétel nagyjából mindig ugyanannyi? Miért? Mert 2 lehetőség van:

1. olcsón sok munkát vállalni
2. drágábban kevesebbet vállalni

A második opció előnye, hogy több szabadidőd lesz, nem kell hajtani, ezért nyugodtabban is tudsz dolgozni. Hátránya, hogy néha kevesebb megrendelést kapsz. Meg kell találni az arany középutat.

dincsi írta...

Ez egy tök jó videó:
http://youtu.be/nDVTO7QDHgs

Akos Kiss írta...

Gábor, a fotós közösségen belüli azonos ár nem hangzik rosszul, bár vigyázni kell vele, mert simán kimerítheti "a versenyt korlátozó magatartás" fogalmát, legalábbis itt Magyarországon.

Dincsi: köszi a linket! Azt hiszem az árképzésre a választ egyértelműen megadja.

Tomi írta...

Melyik fotós fórumon olvastad? (Csak érdekelnének az előzmények)

Fábián Gábor írta...

Ezzel az árképzéssel valóban nagyon korrekt árajánlatot lehet adni, és természetesen mi is beleszámoljuk az árainkba a költségeket.

Nem írtam de az áraink mindig a nettó nyereséget jelentik, és minden költséget a kliens fedez.

Például: egy modell szeretne egy 10 fotóból álló portfoliót. Megközelítőleg 3 órát vesz igénybe, hogy megcsináljam neki rendesen a fotózást, és fotónként kb 1 óra a retusálás. Tehát összességében 13 órát dolgozom, ezenfelül még 1-2 órát vesz igénybe, hogy elmenjek a stúdióig, hazamenjek, és átadjam neki a kész terméket. Tehát megközelítőleg 2 nap teljes munkaidő.

Én teljes napra 150-200 eurót szoktam kérni, 2 napra 250-300-at, mert engedek az árból.

Ebből levonódik a stúdióköltség, ami 10 euró óránként, tehát 30 euró. A városi közlekedés még 10 euró. 1 csomag cigi, kávé és pár sör megint 10 euró. Ha feketén dolgozom, akkor egyéb kiadásom nem nagyon lesz.

Tehát naponta megközelítőleg 25 euróba kerül, hogy a fülem botját megmozdítsam, és még nem nyertem rajta semmit, csak a költségeim fedezem.

A gond az, hogy vannak olyan fotósok, akik 25 euróért mindent megcsinálnak, csak sajnos a minőség hagy maga után kívánnivalót, de sajnos a legtöbb kliens ezt nem tudja, mert nem is tudja, hogy mit jelent egy jó fotó.

Na most hasonlítsuk össze a 25 eurót a 250-nel. Feketén dolgozva sincs esélyem felvenni a versenyt olyanokkal, akik zsebpénzért vállalják el a munkát, nem hogy leszámlázva.

Régebben nagyon bevált dolog volt céhekbe tömörülni, amelyen belül sok minden szabályozva volt: minőség, ár, komolyság, stb.

Mi ezt próbáljuk megvalósítani itt Kolozsváron. Van egy egyesületünk, amelynek kb 15 oszlopos tagja van, 50 aktív és megközelítőleg 200 szimpatizáló. A tagok gyakran egyeztetnek egymás között az árakkal, véleményt kérnek minden meló előtt, hogy ki mennyiért vállalná el, így lesz egy összkép, és egy nagyon korrekt nettó piaci árat tud mondani mindenki a kliensnek. Erre még rájönnek a kiadások is, ami mindenki esetében más, de már nem lesznek nagy eltérések amelyek felboríthatják az egyensúlyt.

Ezen felül ha a kliens nincs megelégedve a munkával, akkor fordulhat az egyesülethez is, ahol elbírálják a fotós teljesítményét. Ha úgy gondolják, hogy valóban rossz munkát végzett, vagy túl sokat kért, akkor megkérik, hogy tárgyalják újra az árat. Így mindenki jól jár. A kliens mindig tudja, hogy azt a minőséget kapja, amiért fizetett, a fotós pedig tanul az esetből és mindig lesz munkája, mert a tudásának megfelelő árat ajánl.

Ha ezt országos méretben sikerülne megvalósítanunk, akkor nem lenne többet gond azzal, hogy az olcsó feketemunkások elveszik a munkát egymástól.

Nálunk az is bevált szokás, hogy átadjuk egymásnak a melót, mert ismerjük saját képességeinket, és ha meghaladja azt, akkor inkább nem vállaljuk, hogy ne szégyenüljünk meg.

Így nincs konkurencia sem a szó szoros értelmében, mert mindenki mást kínál és a kliens dönti el, hogy mire van szüksége.

Sudi írta...

Én viszonylag sok tengerentúli forrást követek és mindig azt hajtogatják, hogy ha attól félsz, hogy az olcsóbb amatőr elviszi a munkádat, akkor valami nincs rendben. Persze nem mondom azt, hogy ilyen nem fordulhat elő, de a céhnek is a legnagyobb erénye szerintem az lenne, hogy a minőséget garantálja. Mert hiába tömörülnek a fotósok országos méretű céhbe (ami már valóban sértené a szabad versenyt, ahogy Ákos mondta), mindig lesz olyan amatőr, aki aláígér.
Ha van egy fényképész, aki tudja, hogy mit szeretne csinálni, van tudatosan kiválasztott célközönsége és gondot jelentenek neki az amatőrök, akkor ott valami baj van... Sajnos a fotó társadalomnak tudomásul kell vennie, hogy vége annak az időnek, amikor egy "jó" kép elkészítéséhez méregdrága felszerelés kellett és csak néhány ember tudta megcsinálni. Mára bárki számára elérhető a technológia, így sajnos csak azok maradnak, akik tényleg valami különlegeset adnak. Egy másik dolog pedig, hogy azt is el kell fogadni, hogy aki manapság ebből akar megélni, annak nem elég, hogy jó fotós, emellett jó marketingesnek, salesesnek, és általában jó üzletembernek kell lennie. A nagy esküvői fotósok saját bevallásuk szerint az idejük 80+ %-át töltik kapcsolattartással, azaz új kliensek felkutatásával és a meglévőkkel való kommunikációval. Ez egy ilyen piac lett. Szerintem.

Sudi írta...

Egy tegnapi post...
http://www.catherinehall.net/blog/2011/09/21/zack-arias-photography-market

Akos Kiss írta...

@Tomi: egy zárt facebook csoportban volt egy hasonló téma, az adta az ötletet.

@Sudi: érdekes írás, köszi a megosztást!