Kézséges

Ma sikerült szert tennem egy Balogh lámpára egész jutányos áron. Viszont ez tipikusan olyan dolog, amit beltérben, műtermi fotókhoz használ az ember. Műtermi fotóhoz meg nem árt ha van egy modell (meg mondjuk műterem sem árt). Úgyhogy nem volt éppen nagy móka kiprobálni.

A lenti képeket nem azért tettem fel, mert olyan jónak találom őket. Sőt szerintem kifejezetten rossz képek. A kompozíció sem az igazi, a fények sem tetszenek, meg összességében az az érzésem, hogy ebből sokkal többet ki lehetet volna hozni. Mégis felkerültek, mert érdekes, hogy az amit nap mint nap lát, használ az ember, sőt mi több hozzá van nőve, mennyire nem ismeri. Pedig talán ez az egyik olyan hozzánknőtt dolog, ami leginkább szem előtt van.

Persze csak ha oda tesszük. Mármint szem elé. De ne túl közel, mert akkor megintcsak nem fogjuk látni. Meg mondjuk az sem mindegy, hogy kinek a szeme elé. Mert például, ha más szeme elé tesszük és nem fogadjuk meg azt a tanácsot, hogy ne tegyük túl közel, akkor elképzelhető, hogy a kezünk túlsó végén levő illető nem lesz elragadtatva végtagunk szemrevételezésre való felkínálásától.

Furcsa egy bolygó.