Mert én ilyen gyors vagyok

Pár napja vettünk egy új komódot az albérletbe és gondoltam, ha már úgyis szerelnem kell, akkor szerelek úgy, hogy az egyben móka is legyen. A time-lapse elég kézenfekvő megoldásnak tűnt, így végül a 400D és Sigma 17-70 párossal ISO 800-on f8-as blendével elkövettem az alább látható videót (vagyis az azt alkotó képeket).

Első nekifutásra vakuval akartam elkészíteni a nagy művet, hogy ne kelljen magas érzékenységet használni, de rájöttem, hogy itt az elmosódott vonalak csak mókásabbá teszik a végeredményt, így maradtam a vaku nélküli megoldásnál. A videó egyébként 878db fotóból áll, amit 10 másodpercenként lőttem az EOS Utility Remote Shooting opciójával.

A végén nem megrendezett, hogy a cica egyből birtokba is vette. Tényleg így történt és saját akaratából feküdt fel a komódra. :)

A képeket Lightroom-mal méreteztem 1920x1080-as felbontásúra, virtualdub-bal fűztem össze és Windows Live Movie Maker 2011-gyel hoztam végleges formára.

A villódzó fényt a Discovery Channel biztosította. :)

Az olcsó igazolványkép

A héten majdnem eljutottam oda, hogy egy kis fotós boltban készíttessek* magamról igazolványképet. Kellett, mert felnőtt lettem, és a felnőttség bizonyos embertípusoknál bérletigazolvánnyal jár. Egy dolog tartott csak vissza, mégpedig a fotósbolt eladója, akit a mai napig nem ismernék meg, ha még egyszer bemennék a boltba. Ennek oka egyszerű: azalatt a közel negyed óra alatt (és ez most nem csak azért ennyi, mert történetet mesélek), míg a boltban voltam, nem bújt elő rejtekhelyéről, így meguntam és tovább álltam.

Még aznap barátnőm unszolására megkérdeztem egy BKV jegypénztárban, hogy milyennek kell lennie egy számukra elfogadható igazolványképnek. Ez azért érdekes, mert eszünkbe jutott, hogy akár nyomtathatunk otthon is.

A paraméterek ezek voltak:

• 3,5x4,5cm
• fotópapír
• homogén háttér
• az ilyenkor szokásos testrészek látszódjanak

Mivel már volt korábban elkészített igazolványképem, amit a Canon G9-cel követtem el (igen, ez egy kompakt gép), úgy éreztem, hogy ezek közül csak 1 feltételnek nem felelek meg, ez pedig a fotópapír. Persze, ez ma már nem jelenthet gondot, mert egy magára valamit adó színes nyomtató elboldogul az ilyesmivel. Nyilván egy fotóért az ember nem vesz egy egész csomag fotópapírt, így maradt a bolti előhívás.

Előre kinéztem, hogy milyen méretekben vállalnak nyomtatást a Photo Hall-ban (mert az közel van) és elkészítettem egy 15x10 cm-es képet 300 dpi felbontásban, amire 8-szor ráfért a hihetetlenül sármos fizimiskám. Mindez 79Ft-omba és némi fotószerkesztésbe került (szigorúan Paint.Net-ben - de tényleg).

*Bizony, ez már a vég.