Jártam a zürich-i Google központban is (csúszdásztam is :P), de arról nincs fénykép. :)
Köszi Dlux-nak a lehetőséget!
Az építkezés nem hiányzott a darukkal, de ez már csak ilyen.
A balatonfüredi Gyurics kapitány és egy barátja.
Első páros portré és első textúrázott fotóm. Az ISO meg úgymaradt (400D-n nincs visszajelzés a keresőben).
"Hallod a csöndet?
Elpihent a szél.
Esteli égen
a hold útra kél.
Alszik az utca,
fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka
már aludni szállt."
Tordai Jolán: Anya betakar (részlet)
Cserébe megalkottam Ákos törvényét (nagyképű, tudom és lehet, hogy már létezik :) ), mely a következőképpen szól:
Egy előre eltervezett fotózásra 2db, körültekintően megválasztott objektív mindig elegendő kell legyen.
Ha ez nem így van, akkor valamit rosszul csinálsz. :)
Szóval ma rájöttem és tapasztaltam, hogy ha az ember ésszel csinálja a dolgot és előre végiggondolja, hogy milyen képeket szeretne csinálni, akkor 2 objektív biztosan elég lesz. Ennél több objektív terepen csak nyűg.
Egyébként is mi van, ha lemaradunk 1 jó képről, mert nincs nálunk a témának megfelelő objektív? Szerintem inkább maradjunk le 1 jó képről, minthogy szétszabdaljuk a munkamenetet objektívcserékkel. Elsőre lehet furcsán hangzik, de nagyobb eséllyel lesznek jó képeink, illetve több jó képünk lesz, ha nem legózással töltjük az időt.
Nem terveztem most objektívre költeni, de ez egy alkalmi vétel volt. Maga a lencse egy Belorusz gyártmányú vas és üveg szerkezet. Teljesen manuális és a Canon gépemre egy átalakító segítségével csatlakozik.
Azt hiszem minden fotós rémálma, hogy a szintén fotós ismerősei egy ilyet beszerezzenek. No, nem az irigység miatt, hanem mert az ember hajlamos túlzásba vinni a használatát. Pedig ennek a lényege a nem mindennapi képi világában rejlik. És ennél már csak az tud rosszabb lenni amikor a fotós, minden kretivitást nélkülözve, az objektív különleges torzítására alapozza a kép sikerét.
Szóval, majd igyekszem nem átesni a ló túloldalára. :)
A modell a tesóm volt.
